Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Káldy Zoltán: A hazaszeretet napirenden levő kérdései
KÁLDY ZOLTÁN: A HAZASZERETET... 7 Ismerjük a marxista filozófiának az erkölcsről való felfogását. Eszerint az erkölcs történelmileg változó társadalmi jelenség, melynek változásait elsősorban a társadalmi termelési viszonyok határozzák meg. A marxizmus szerint annak megítélésében, hogy mi az erkölcsös, az osztályérdek az alapvető. A szocialista erkölcs normái — eszerint — mindenekelőtt a proletariátus életviszonyaiból fakadnak és annak érdekeit fejezik ki. De az erkölcs objektív — és egyben legfőbb — kritériuma a társadalmi haladás szolgálata. Mi, keresztyének nem fogadhatjuk el, hogy az erkölcs történelmileg változó társadalmi jelenség, az pedig különösen elfogadhatatlan számunkra, hogy „az erkölcs a szokás hatalmára és a közvélemény erejére támaszkodik”. Ezzel szemben azt valljuk, hogy az erkölcsöt Isten törvényének kell meghatároznia (tízparancsolat). Ez a törvény Jézus Krisztusban teljesedett be, aki nemcsak betöltötte azt, hanem erőt is ad a benne hívőknek arra, hogy törekedjenek a törvény betöltésére. Azt is valljuk, hogy Isten parancsolatainak többsége olyan, amelynek megtartását nem egyszerűen a „vallástól való függés” diktálja, hanem azok olyan erkölcsi normát képviselnek, amely végeredményben kötelező minden emberi társadalom számára, hiszen általános emberi etikát nyújt. Néhányat említek: Tiszteld anyádat és apádat, Ne ölj, Ne paráználkodj, Ne lopj, Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot stb. Jézus a sze- retetben foglalta össze ezeket a parancsolatokat. A szeretet is olyan „erény”, amely nélkül nem állhat fenn nemcsak a legkisebb közösség, a házasság és a család, de a nagyobb közösség, a társadalom sem, a mi esetünkben a szocialista társadalom sem. Mint említettük, a marxizmus is hangsúlyozza többek között a mély közösségi érzést, az áldozatkészséget, az igazságosságot, és tiltja a másik ember kizsákmányolását, az ölést, a lopást stb. Mindezt azért kellett elmondanunk, hogy hangsúlyozzuk: a szocialista haza iránti szeretetnek a mi időnkben meg kell nyilvánulnia társadalmunkban — valamint az egyének és családok életében — az erkölcsösség növekedéséért való munkálkodásban. Ez a hazaszeretet „napirenden levő” egyik legsürgetőbb feladata. Most nem azon van a hangsúly, hogy mi keresztyének Isten parancsainak érvényesítése alapján tesszük ezt, a marxisták pedig az „osztályérdek” alapján. Fontos, hogy tegyük. Egyetértünk abban, hogy az „erkölcsnek a társadalmi haladást” kell szolgálnia. Mind a marxisták, mind a keresztyének a társadalmi haladást akarják segíteni. A társadalmi haladás közös szolgálata állítja egymás mellé a keresztyéneket és marxistákat. De ezt úgy is fogalmazhatom, hogy a hazaszeretet állítja őket bele a közös munkába. A társadalmi haladást segítő erkölcsiségnek néhány területen különösen is érvényesülnie kell. Első helyre kell tennünk a család megbecsülését. Hazánkban több mint hárommillió család van. Sajnálatos módon egyesek azt hirdetik, hogy „idejétmúlt” a családi életforma. Hivatkoznak „korszak- váltásra” és még sok mindenre. Magunk részéről tagadjuk, hogy a családi életforma „idejétmúlt”. A család ma is az a legkisebb közösség, amelyben a családtagoknak meg kell tanulniuk egymásért élni és egymásért felelősséget vállalni. Itt fejlődnek ki azok az érzelmi vonások, amelyek nélkül szegény az emberi élet. Aki ezt a legkisebb közösséget cinikusan elveti, nemcsak az emberi életet teszi szegénnyé, hanem akadályozza a társadalom, közelebbről a szocialista haza fejlődését. Idetartozik a házassági válás kérdése is. Magyarországon 1981-ben meg
