Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Reményik Sándor: Circumdederunt... (vers)
i8 REMÉNYIK SÁNDOR: CIRCUMDEDERUNT Ami belőled fény volt: körbejár itt Testtelenül, gyönyörű-szabadon — Fényként lépsz be fehér leányszobába S fényként égsz férfi-munka-asztalon. Az, hogy te mindezt tudni nem fogod már: Nem érinti fényből szőtt képedet. Zenghetsz nagy győzelmi éneket. Az apostollal zengedezhetsz bízvást: Bizony, a halál nyereség nékem. Zengedezhettem volna — mégis féltem. Nem voltam semmi más, csak félelem. Nagyvárad, 1938. július 19. Reményik Sándor 1938 első hónapjaiban súlyosan megbetegedett. Állapota fokozatosan súlyosbodott, ezért május közepén Nagyváradra utazott a Szent József kórházba, ahol a család régi barátja, Schilling Árpád főorvos dolgozott, aki régebben is kezelte. Május elején így ír erről a tervéről egyik -levelében: „Drága Irén néni! Mégis csak én magam írok pár sort legutóbbi aggódó, féltő, szerető, kedves lapjára válasz gyanánt. Körülbelül három hete már, sőt annál több, hogy szinte folytonos szívzavarok között élek, és kimondhatatlan halál-félelem érzések közt is. Ez a plusz egyéb, régi bajaim mellett igazán egészen levert a lábamról. Sokszor fekszem ágyban, — de sokszor nem bírok feküdni, hanem járkálok éjszaka a szobámban, nappal az utcákon, és csak az orvos közelléte tud valamennyire megnyugtatni ... Parádi Kálmánnak az a határozott véleménye, hogy menjek Árpádhoz Váradra. A bajt szívidegességnek mondja, melyet az én félelem-érzéseim még fokoznak... Csütörtökön délben Váradon szeretnék lenni. Hátha mégsem kell meghalni, hátha ad az Isten még pár esztendőt..(Árkosy Lajosnén-ak, Kolozsvár, 1938. május 2.) Reményik Sándor május közepétől július végéig feküdt Váradon. Akkori válságos lelkiállapotát tükrözi a Circumdederunt című verse, melyet 1981 őszén találtam meg Szegeden költőtanítványának, Sövényházy Ferencné Sándor Juditnak hagyatékában. Imre Mária
