Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Jánosy István: Párbeszéd (vers)
JÁNOSY ISTVÁN Párbeszéd MÁRIA: Fiam, te testté lett költészetem, kiben leszek — úgy hittem — glóriás, kinek verseim olvastam szüntelen: áruld el végre, te vagy-e a Messiás?! JÉZUS: Hire&ztelik, s a tanítványaim már-már hiszik is. De mit gondolsz, anyám, majd fegyvert fogok, hogy egy végső csatán legyek a népek vasvesszős urává — én, aki azt hirdettem, hogy „ne ölj”, nem csak embert, még egy kis verebet se, s Isten előtt elsők a páriák? MÁRIA: Igen, ezt én sugalltam. De meggyülöl a tömeg ezért. Elpártol a szerencse, s nem tart ki melletted, csak az anyád! MÁRIA: „Ezek anyám, s testvéreim az Ürban, kik hallgatják Atyám beszédeit.” — Én nem vagyok anyád? Ügy keserít e szó — halálkigyó szivembe furdal. Hát amit hirdetsz, azt kitől hallottad? „Elsőkből lesznek utolsók” — nem én mondtam, s hogy „Isten nem zordon, kemény zsarnok, de ki a bűnökbe bukottnak mentőn utánamegy, mint elveszett báránynak pásztor” — nos, ezeket ki mondta néked? s most te a világnak kikürtölöd — még keresztre csigáznak!
