Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Vajda Aurél: Luther és korának kialakuló magyar irodalma
VAJDA AURÉL: LUTHER ÉS A KORABELI MAGYAR IRODALOM 45 lalt hitviták. Athanasiusra emlékezve és Isten gondviseléséről írva, Mózes és Illés próféta mellett említi Luthert: „Mikor bément volna az Vormancziában (Wormsba), Állhatatos volt az ő szólásában, Igen bízik vala Isten oltalmában.” A vértanúhalált halt Cranmerus érsek históriájában elismeréssel szólt az igehirdető Lutherről: „.. .az Isten támasztó, Ki által szent igéjét nyilván prédikáltatá.” A históriák a század második felében világiasodtak, modernizálódtak. A XVI. században kibontakozott énekműfaj nagymértékben járult hozzá költészetünk fejlődéséhez. Különféle énektípusok formálódtak, kialakultak a hangsúlyos verselés alapformái. Az uralkodóvá vált bibliai stílus hatása érezhető még modem magyar líránkban is. Szólnunk kell a verses krónikákról is, amelyek nem tekinthetők históriás énekeknek. Kezdeményezője Farkas András volt A zsidó és a magyar nemzetről c krónikájával (1538). Szakaszonként vetette egybe a zsidó és a magyar nép történetét. Számunkra most az utolsó szakasz figyelemreméltó. A próféták és Krisztus által megtérésre szólító felhívás hasztalannak bizonyult, a római birodalom rabságbadöntötte a zsidókat. Isten a magyarokhoz küldött most „sok bölcseket és jámbor tanítókat”, hogy megtérjünk, különben a török hadak elpusztítják Magyarországot. Farkas történelemszemléletének gyökerei hazai, ferences (Laskai Osvát) és köznemesi előzményekre nyúlnak vissza. A török veszedelemnek Isten büntetéseként, ostoraként való felfogásában közrejátszhatott Luther állásfoglalása is. Farkas 1531-ben iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Luthernek a török kérdésben 1518—26-ig több alkalommal elhangzott nyilatkozatai, A török elleni háborúról és a Tábori beszéd a török ellen (1529) c. írásai közismertek voltak. Az Meglőtt és megleendő dolgoknak teremtésiül fogva mind az ítéletig való históriája c. Batizi mű (1544) bibliai jellegű verses világkrónika. Nem eseménytörténetet nyújtott; valójában bibliai szemléletű történelemfilozófiáról van szó, amelynek eredete a középkorba, illetve a III. századba vezethető vissza. Hogy „az utolsó időknek csudáit”, jeleit megértsük, írja meg Batizi a világkrónikát. Az 560 verssoros „világtörténet” 537-ik sorában utal Luther küldetésére: „Mert már hirdettetik az evangélium”. Batizi történetkoncepciója nyomán haladt Benczédi Székely Chronica ez világnak jeles dolgairól c. prózai műve (1559). A annalesek módjára kronológiai sorrendben közölte a jeles világtörténeti eseményeket a teremtéstől a reformáció koráig. Több sort fordított Luther reformátori munkásságának értékelésére: ......azt es m eg bizonyftá, hogy a pápa tivelyegne miniden pispekivel, barátaival... Azért ez a Luther Márton, a ki esmét az evangéliumot a világosságra hozá.” A Biblia tanításainak terjesztése az értekező próza különféle formáit hívta életre: káték jelentek meg, terjedtek a prédikációk, vitairatok támadtak. Kátéink sorát Dévai nyitotta meg. Orthografiájában az ábécé ismertetéséhez hagyományos kátéanyag kapcsolódott Luther Kis kátéjának szellemében. Jelentősebb a felnőttek számára írt kátéja, hittan-kézikönyve: At tíz parancsolatnak, ah hit ágazatainak, am mi Atyánknak és ah hit pecsé- tinek röviden való magyarázatja (1538). Szükségesnek tartotta a Biblia, az egyház alapvető tanításainak, a hitélet normáinak (a Tízparancsolatnak, a Hiszekegynek, a Miatyánknak, a hit „pecsétinek”, a keresztségnek és az úrvacsorának) részletezőbb magyarázatát — Luther tanításai szerint. Nem fordít, eredeti művet alkot. A latinizmus tehertételeitől megszabadult a nyelve. Stilusa választékos, magyaros, ízesítve a népnyelv, az élőbeszéd szókapcsolataival, szólásaival, közmondásaival. — A keresztyéni tudományról való rö
