Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Vajda Aurél: Luther és korának kialakuló magyar irodalma
VAJDA AURÉL: LUTHER ÉS A KORABELI MAGYAR IRODALOM 43 sának ajánlásában Sylvester János, aki egyéb működése révén a magyar humanizmus történetébe tartozik. (Sólyom Jenő) A korábbi részfordítások után Sylvester János Üj testamentum magyar nyelven... (1541) c. műve jelentős lépés volt, s vele kiváló szolgálatot tett a magyar reformációnak. A fordítás gondolata wittenbergi tartózkodása idején (1529, 1535—1536) fogant meg benne. 1536-ban már foglalkozott Pál leveleinek fordításával. A görög szöveg alapján fordított, támaszkodott a Vulga- tara is, követte Erasmus parafrázisait is. Mondattani és szótani szempontból a magyar nyelv törvényszerűségeihez igazodott. Nyelve már nem fordításnyelv; közel áll az élőbeszédhez. A Szentírás szövegét közrefogó járulékos szövegei jelentősek irodalom- történeti szempontból; a versek, az egyes részek összefoglalásai és a magyarázatok figyelemre méltóak. Disztichonjainak ritmusa, fejlett verstechnikája csodálatot kelt. „Az magyar nípnek prozódiája hibátlan, nyelve fesztelen épségű, a metrikai taglalást híven átvevő, s egyszerűségében is ékes szintaxisé; hangzata pedig zeneileg gazdag. De nemcsak vers ez, hanem szép lírai költemény, kevés szavú, de erőteljes vallásos szózat” (Horváth János). A versek, a disztichonok költőiségében újabb igazolását látta Sylvester „az mü nyelvünk nagy nemes voltának”. A könyv végi magyarázatok a tudomá- nyos-értekező stílus első megnyilatkozásai közé tartoznak. Esztétikai, stilisztikai vonatkozású megjegyzései különösen értékelendők. Benczédi Székely István Zsoltárkönyve (1548) prózai fordítás. Segítségére volt a Vulgatán felül középkori, kéziratos szöveg is. Fordításán érződik a latin nyelv hatása. Tervezte az egész Biblia lefordítását. — Wittenberg- ből való visszatérése után, 1546 óta foglalkozott Heltai Gáspár a teljes magyar bibliafordítás gondolatával. Evangéliumok és epistolák címen szentírási szemelvények (perikópák) fordítását jelentette meg (1551—1552). Tervezett vállalkozásához 1551-ben látott hozzá munkatársaival, és 1556-ban kis híján be is fejezte. A zsoltároknak (1560) és az Ószövetség történeti könyveinek fordítása az ő munkája. Az eredeti szövegeken túl támaszkodott a Vulgatára is, Luther bibliafordítására is. Hol szóról szóra fordít, hol szabadabban; tudatosan keresi a megfelelő magyar expresszív kifejezést. A Károlyi Biblia a zsoltárfordításkor nem mellőzte Heltai fordítását. Az alapos nyelvi, filológiai felkészültséget kívánó bibliafordítói munka, valamint a Biblia széles körű olvasásának segítése nélkülözhetetlenné tette az abecedáriumok, helyesírási kézikönyvek és rendszerező nyelvtanok megjelentetését. Az első ábécés könyv Dévai Mátyás Orthográphia Ungarica-ja volt (1538). A reformáció feladata végrehajtásához szükségesnek tartotta az írás-olvasás elsajátítását, hogy „ak kesség (község) es olvashassa a szentírást”. — Sylvester latin nyelvű Grammatica-ja (1539) a magyar iskolások nyelvtanítói számára készült. Egy magyar nyelvtan körvonalai rajzolódtak ki benne. Hatott rá Melanchthon Grammaticája és Syntaxisa is. Az ének a reformáció első évtizedeinek fő irodalmi műfaja volt. Líra és epika keveredett benne. Énekformában szólaltak meg lírai és epikai műfajok, gyakran a prózaiak is. A reformáció énekköltészete kezdetben folytatása volt a középkori himnusz- illetve népének-költészetnek. Fordítások, átdolgozások elégítették ki a gyülekezeti énekigényt. A reformáció énekirodalmához való átmenetet jelenti Gálszécsi Istvánnak Kegyes énekekről rövid könyvecske (1536) c. énekeskönyve, amely „az szent írásból szerzett egyníhány ínekeket” tartalmazott, valamint Luther-énekek fordítását. Verstechnikája kezdetleges, ritmusérzéke bizonytalan. — Ugyancsak átmenetnek tekinthe
