Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983

1983 / 2. szám - Bozóky Éva: Luther otthonában. Magyar vándordiák képzelt levele

40 BOZÓKY ÉVA: LUTHER OTTHONÁBAN hazai szokás szerint megszámláltam a szobasarkokat, aztán már el is ringa­tott a fáradt vándorokat dajkáló álom, mely meglepő módon olyan iskolát varázsolt elém, ahol a diákok a tanulás mellett dolgoznak is, és esti órák­ban a legbölcsebb professzorokkal beszélgetve pallérozzák elméjüket. Amaz iskola falán Márton doktor képe függött. Felébredvén pedig kegyelmed jutott eszembe, Úrnőm: Itt elapadnának örökösen csatákban forgolódó férjed miatt hullajtott könnyeid. „Nincsen vigasz Krisztus nélkül!” Márton doktornak e gondolata mélyen szívembe vésődött, ezért levelem végéhez érve az Űr Jézus Krisztus oltalmába ajánlom kegyes személyedet. Mielőtt zárnám soraim, azonban egy-két felettébb időszerű megjegyzését is feljegyzem még. A doktor úgy véli, a hatalmas, oszlop-erdőkkel teli templomok nem al­kalmasak a prédikálásra. A templom legyen a gyülekezet bensőséges ottho­na, s nem nagyobb annál, hogysem a prédikátor természetes hangja betölt- hetné. Mi odahaza mostanában aligha jövünk kísértésbe atekintetben, hogy monumentális katedrálisokat kívánnánk építeni. Sárból, paticsból, vályog­ból hordjuk össze az Isten házát, rejtegetve azt nádas szélén, erdő alján. De ami nálunk szükség, az a doktor szava szerint erénnyé változik ... Azt is mondta a doktor, hogy a prédikációnak mindig legyen központi gondolata, mely mint abroncs a hordót, összetart minden részletet. Váraid egyikében hallottam volt: olyan legyen a szobor, hogy ha legurítják a hegy­ről, semmi se törjön le róla. Márton doktor szavai nyomán valahogy így kép­zelem el a jó prédikációt is. Egyébként ő a művészeteknek is pártolója. Meggyőződése, hogy Isten dicsőítésére és az emberek tanítására valamennyi művészet alkalmas, de leg­inkább a zene. Utóbbit Isten pompás ajándékának nevezi, melytől futva menekül az ördög. Gyakran mondja: bár sok olyan költő akadna Némethon­ban, aki alkalmas az énekszerzésre! Első levelemet tehát lezárom, őrizd meg jóemlékezetedben hűséges szol­gádat, aki téged ismét Isten kegyelmébe ajánl: Sebestyén deákot. Ha kételkedsz abban, vagy nem tartod fontosnak tudni, hogy Isten nem véletlenül, hanem szükségképpen és változatlanul mindent előre tud és akar. akkor hogyan fogsz ígéreteiben hinni, azokban szilárdan bízni és azokra rá­hagyatkozni? Mert ha ő ígér valamit, biztosnak kell lenned, hogy ő azt tel­jesíteni tudja, képes reá és akarja is, amit megígért. Különben nem tartha­tod őt sem igaznak, sem megbízhatónak... Az a keresztyének egyetlen és legfőbb vigasza minden nyomorúságban, hogy tudják, Isten nem hazudik, hanem változatlanul mindent végbevisz és akaratának sem ellenállni, sem azt megváltoztatni vagy megakadályozni nem lehet. Luther Márton

Next

/
Thumbnails
Contents