Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Urbach ZsuzsaI: A bűnbeesés és megváltás allegóriája. A lutheri tanítás egy ismeretlen ábrázolása
URBACH ZSUZSA: A BŰNBEESÉS ÉS MEGVÁLTÁS ALLEGÓRIÁJA 29 8. kép Sienai mester, 1505 körül: Herkules a válaszúton Budapest, Szépművészeti Múzeum jelenő két allegorikus nőalak és a mögöttük feltáruló táj mutatja a kétfajta lehetőséget. Az erényt megszemélyesítő apáca mögött meredek, rögös út vezet fel a hegyre, a Bűn allegorikus alakja mögött virágos mező csábít. A korai protestáns művészet művészettörténeti értékelése és feldolgozása tehát még számtalan problémát rejt. Az óriási mennyiségű emlékanyag összegyűjtése és publikálása sem történt meg. A művészettörténész számára nem túl vonzó a feladat, mivel általában provinciális emlékekről van szó. A német művészetnek abból a korszakából, mely valóban a német művészet agóniájának korszaka. Dürer, Cranach, Altdorfer és Grünewald működése után a XVI. század második felében valóban hihetetlen hanyatlás következett. E hanyatlás egyik legfőbb okát és indokát sokan éppen a reformáció elterjedésében vélik felfedezni. Tény, hogy a nagy megbízatások (oltárművek stb.) korának hirtelen vége szakadt, a vallási és politikai harcok kora nem kedvezett a múzsáknak. A képrombolásban pedig maguk a protestánssá lett festők is résztvettek, mint az augsburgi Jörg Breu is. Mégsem ilyen egyszerű a német művészet hanyatlásának, illetve állapotának kérdése. Köztudott, hogy Luther intenciói nem voltak művészetellenesek, ő maga szólott a képrombolások és Karlstadt radikalizmusa ellen a legélesebben: „Ezért ama képrombolóknak ezt kell mondanunk: az imádat tilos, de nem a készítés. Képeim lehetnek, készíthetek is, csak soha ne imádjam azokat.” (Idézi Thulin az említett művében, 153. old.). Lucas Maler, azaz Cranach nemcsak komája, de barátja és harcostársa is volt, szobájának falán Cranach egy Madonnaképe függött. Érthető, hogy tanításának népszerűsítésére is őt kérte fel, és nyilvánvalóan személyes intenciói alapján fogalmazódott meg a Bűnbeesés és Megváltás allegorikus ábrázolása is. Ez a kompozíció a XVI. században sokféle formában terjedt el, és hatott vissza a katolikus ikonográfiára is. Sokkal tovább, mint az 1600-as évek azonban nem élhetett, mivel lényegében már születése pillanatában is anakronisztikus formában, a XV. század ún. kontinuáló kompozíciójában (azaz egy kompozícióban több jelenet) született meg. A barokk korban az egységes látványba foglalt realisztikus ábrázolásmód egyeduralma kezdődött meg. A lutheri tanítás szóban, a művészetben főként a zenében, Schütz és Bach zenéjében élt tovább.
