Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Kulturális figyelő

92 KULTURÁLIS FIGYELŐ hiteles szava áll majd, hisszük, a ké­pek mögött. Várjuk, hogy a színházak is ráébred­nek: méltó előadásokkal tisztelhetik meg a nézőt s magukat, Illyést köszönt­ve drámai műveivel. Elsőnek a frisses­ségével rég kitűnt együttes, a pécsi Bó­bita bábszínház rukkol elő. Szép is így: a kicsikben (és szüléikben) megy, él to­vább Illyés életműve, benne a mese is. „Itt megy a jövőm”, s „itt megy a ha­zám”, mondta egykor a költő, Szek- szárd felé utaztában egy ifjú anyára. Annak hát igen örülünk, hogy az Illyés- feldolgozta Tündérszép Ilona és Árgyé- lus királyfi örvendezteti meg gyerme- keink-unokáink egy részét. Bár mind­nek jutna az országban a Hetvenhét magyar népmese vagy éppen A csodafu- rulyás juhász új kiadásából is! A legnagyobb ajándék mégis az egy­mást követő két verseskötet: a Köz­ügy (Magvető Kiadó) a legújabb és va­lóban közügy-versekkel, s az új váloga­tás, oly jellemző címével: Konok kike­let. (A Szépirodalmi Kiadó ünnepi tet­te a könyv hihetetlenül kedvezményes ára.) Az alaposan megválogatott — de minden ún. nagy verset magábafoglaló — kötet több mint 200 versét hogy vá­logassuk akár egy versszak erejéig to­vább? Joggal érezhetjük: akármelyik verset említjük, méltánytalanok va­gyunk a többivel szemben. Idézzük hát itt mi is Illyés ajánló sorainak bár tö­redékét: „Nem ez az első szemelvényes gyűjtemény verseimből. De ez az első, melyet én válogattam.” Tovább rostál­ta volna még ezt is: „tömörebben írtam volna, rövidebben; lett volna csak időm s nyugalmam.” örüljünk e gazdagság­nak, sokféleségben is egységnek, konok hűségnek. Minden versnek, a Nehéz föld (1928) darabjaitól a legutóbbi év terméséig. Bízzunk abban: Illyés gon- dolataival-szavaival, akár fordulataival s mondattöredékeivel helyesen élünk s nem élünk vissza vele, ha idézzük: . . Templomtalanul, palásttalanul / S vívódva folyton, mit hoz ránk az ég Kell osztanom úrvacsorát s igét!” Igaz. A nemzedék, sőt olvasók nemzedékei álltak egybe általa hazává és emberiség­gé. Mert a költő kapcsolata olvasóival nem egyoldalú, maga bizonyság rá: „... Város és vidék / van ilyen ivadé­kommal tele! / Így lettem egy valóbb emberiség / patriarchája, termő vessze­je.” Olvasók, a Költő tágabb családja, „szívek százezre”, ünnepeljünk! Olva­só, „mondd hát velem”: köszöntjük és köszönjük Illyés Gyulát. (P. 1.1 A család nem csak véd és éltet, ha­nem tönkre is tehet és el is pusztíthat Mégpedig saját maga fenntartása érde­kében. Ezt a felismerését tárta az olva­só elé Hermann Erzsébet és Berlin Iván a Valóság 1981. szeptemberi számának Család és betegség című cikkében. A két orvos felfigyelt arra, hogy vannak olyan gyermekek, akiknek betegsége a leggondosabb kezelés és minden józan számítás ellenére hosszan tart, sőt is­métlődik. Ennek szinte törvényszerűen így kell lennie — állapították meg —, mert ezeknek a betegségeknek „család- fenntartó” szerepük van. Addig úi. nem hull szét a kritikus állapotban le­vő család, amíg a beteg ott van a kö­zéppontban. A beteg gyermek tehát Kő­műves Kelemenné-ként épül bele a csa­lád omladozó falába. Betegségét is az okozza, hogy mint leggyengébb és leg­érzékenyebb felfogja és önmaga ellen fordítja a családtagok közt meglevő, de soha szóba nem hozott ellenséges érzé­seket. Az ilyen betegség esetében az egyes­nek a gyógyulását csak a család egészé­nek a gyógyulása után lehet remélni. De hogyan gyógyulhat a család egésze? Őszinte beszéd segítségével. Ha arról beszélnek, ami mindegyiküket foglal­koztatja, ha azt mondják ki, amit gom dóinak, ha nem tagadják a poblémákat. Lehet-e így beszélgetni? Kibírja-e -a család az őszinteség teherpróbáját? Igen, ha valóban szeretik egymást, ha igazán ragaszkodnak egymáshoz. Akkor úi. minden szóbeli közlésnek az állandó té­nyezője kifejezésre juttatja és megerősí­ti az összetartozást: együtt akarunk él­ni, egymás nélkül nem tudunk élni. Ezek után a szóbeli közlések konkrét és változó tartalmában hangot kaphat' a különbözőség és ellentét is. Az már nem fenyeget olyan konfliktussal, ami széthulláshoz vezetne. (A cikk említ olyan példát is, amikor a menthetetlen

Next

/
Thumbnails
Contents