Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGYELŐ hiszek, vagy tudok.” Tudva hinni — ez is lehetséges, hirdeti a Testamentum. Fájdalmas számomra, hogy nem ismerhettem Sántha Györgyöt. Már csak családját, az ott élő lányát, fiát, menyét és özvegyét, aki — túl a kilenc- venen — órák hosszat mondja, mondja, betéve és tiszta, szép szavakkal, férje verseit. Isteni adománynak tartja ezt a friss memóriát (húszévesnek is becsületére válna!), így él tovább társával, és társa így él benne. Hiszem, hogy a magyar irodalomban — egy nemes és tiszta hitű közösség ajkán. szívében is — az élő szó erejével él tovább a Homok, a Kozmosz és a Biblia költője, Sántha György. Rab Zsuzsa Popper Péter: A belső utak könyve Budapest 1981. Magvető Kiadó Hetek alatt elkapkodták a kis könyvecskét; ez jelzi a meglevő lelki igényt, amelyet a mű szolgálni kíván. A pszichológus szerző fordulatos és világos stílussal módszert nyújt az önismeret és lelki erők, a belső harmónia és a helyes magatartás fejlesztéséhez. E módszert főként a jóga és a zen-buddhizmus elemeiből s mai lélektani eredményekből építi fel, de merít Loyolai Szent Ignác XVI. századi lelkigyakorla- tos eljárásából is. Az utóbbit főként a kínált lelki tréning folyamán a képszerűségre való törekvés mutatja. Az alapgyakorlatok a gondolkodás összpontosítását, az akarat fejlesztését, az érzelmek kifejezése feletti önuralmat szolgálják. Segíteni akarnak arra is, hogy az életünk kellemetlenségeiben vegyük észre ami jó; előítéletek, elfogultság nélkül, nyitottan figyeljük az embereket, újszerűén csodálkozzunk rá a jelenségekre, dolgokra, és hagyjuk magunkra hatni például a naplementét, egy virágot, zeneművet. Azután a megfigyelőképesség és az emlékezés fejlesztésének a gyakorlatai következnek az önismeret és az emberismeret mélyítésének érdekében. A nap ápolása című fejezet különösen is a túlhajszoltságban, a mai létformánk egyik legnagyobb negatívumában kínál segítséget. Reggelenként tíz perc alatt gondoljuk nyugodtan végig azon a napon ránk váró feladatokat, helyzeteket. Napközben, általában a munkaidő befejezése után legyen „egy félóra, ami csak az enyém”. Az esti visszapillantást tartja a legfontosabbnak: napunk filmszerű lepergetése ez. Az érzelmi egyensúly megteremtését szolgáló különböző előgyakorlatok után következik a lélekápolás csúcsán a koncentráció és a meditáció. Az előző gyakorlatai olyan figyelemösszpontosításhoz vezetnek el, amikor különböző jelentős gondolatokban mélyedünk el. Az utóbbi, a meditáció pedig — ellentétben a latin származású szó nemzetközi és hazai köznyelvi jelentésével: elmélkedés — a szerző szaknyelvén a gondolati tárgynélküliségnek különböző gyakorlatokkal létrehozott lelki, pszichés állapotát jelenti. Ebben a gondolati ürességben jöhetnek elő olyan rejtett lelki tartalmak — egy kép vagy érzés, élmény —, amelyeket azután gondolatilag feldolgozhatunk, és így tudattalan lelkivilágunkból ismeretlen értesülésekhez juthatunk önmagunkról, kapcsolatainkról, helyzetünkről, s ezek segítenek bennünket életünk helyes élésében. Szükséges volt a könyvecske futó át1 tekintése, hogy hozzászólhassunk azdk előtt is, akik nem ismerik. Olvasása mindenki számára hasznos önnevelés lehet. Nyilván lesz egy kisebb olvasói réteg, amely a komoly elhatározást és kitartást kívánó gyakorlatokat az előírt módon napról napra, hétről hétre vég- hezviszi. A szerző ezt a teljes megvalósítást tartja könyve céljának. Ne vélje azonban senki, aki csak egyes, általa különösen fontosnak tartott tanácsokat vesz ki a könyvből és gyakorlatilag is felhasznál, hogy ez keveset ér. Olyan
