Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA 8 i Hogyan élek munkahelyemen? Népünk történelmének új korszaka számomra is új munkakörülményt hozott. 1939-ben a termelőszövetkezet alapító tagja lettem a falumban. Félve indultunk az ismeretlen útra. Azt azonban tudtam, hogy a becsületes munkát sikerrel koronázza az Isten. Ennek a meggyőződésemnek munkatársaim között is hangot adtam. Azt hiszem, hogy ma kevés tagtársam vállalná újra az egyéni gazdálkodás útját. Küzködünk problémáinkkal, de szabad szólni, az is igaz, hogy ez nem mindig tetszik. Amit családi vonatkozásban említettem, itt is igaz: nemcsak beszélni kell, hanem élni keresztyén módra. Szabadidőm? A közös munka mellett sok időmet és energiámat igényli a háztáji, kisegítő gazdaság. Minden percem foglalt. Tévénézésre ritkán jut időm. De minden reggel van időm bibliaolvasásra és imádságra, meg a szerdai gyülekezeti bibliaórára a vasárnapi istentisztelettel együtt. Nagy örömöm, hogy Isten ad energiát a levelező teológiai tanfolyam végzésére. Mindez számomra nem valami vallásos kötelezettség teljesítése. Jézus élő Űrként, valóságos Szabadítóként lépett be az életembe, és így munkám is, a gyülekezet életében való részvételem és tanulásom is nélkülözhetetlen szükséglet, erőforrás, felüdülés. K. I. kertésztechnikus * * * Valamelyik nap nemrég, megütötte a fülemet a rádióból egy mondat: „...hát igen, ilyen lettem. Dehát a munkám hozta magával...” — valahogy így. Azt hiszem, könyvismertetésről volt szó, egyik könyv egyik szereplőjének mondata volt, amit épp meghallottam, s amit azután napokig hordtam magamban, mérlegelve, mennyire lehet igaz vagy sem. Nem feltétlenül kell ennek így lenni, noha a munkahely légköre alól nem vonhatja ki magát senki, és a munkahelyét sem igen válogathatja meg senki, legalábbis általában nem. Sem a kollégáit. Mégis, úgy érzem és úgy hiszem, hogy a fenti mondat nagyon kényelmes ember ajkán hangzik —, vagy olyan ember ajkán, aki felnőtt létére teljesen iránytű nélkül él a világban! Azt hiszem, alapvető, hogy hol állunk és honnan nézzük az egészet. Hiszen lehet az egész életet külső szemlélődéssel is nézni, van, aki egyéniségében hord egy bizonyos tartózkodást mindennel és mindenkivel szemben. Előnye van? Nem tudom. De a hűvös, egyensúlyos egyéniségek mindig kis sajnálkozást váltanak ki bennem — talán nem is helyes tőlem, hiszen nem járok az ő cipőjükben. Szegényebbnek vélem az életüket, mint azokét, akik benne állnak fülig a mindennapban, a többi „gyarló” polgár között, s nem is túl egyensúlyosak, csak egyben különböznek tőlük: míg a többiek magukba és magukra néznek, a keresztyének nem magukba és nem magukra, hanem felfelé, Krisztusra. Ha keresztyénnek vallom magam, és nem akarom Krisztus ügyét lejáratni környezetemben, akkor feltétlenül alapállásommá kell válnia a kapott nézőpontnak: küldetés keresztyénnek lenni. Munkahelyen, otthon, mindenütt és mindig. Nem kell, hogy átvegyem környezetem légkörét, hiszen van nekem sajátom is, amit Gazdámtól, az Űrtől kaptam: só vagy, világosságot hordasz, azért vagy! Nem véletlenül vagy ott, ahol vagy, hanem azért, mert ott, pontosan ott kell, hogy só légy, terjeszd a fényt, Krisztus légkörét ott, ahol egészen más légkör
