Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Bozóky Éva: A család a változó világban
74 BOZÓKY ÉVA: A CSALÁD A VÁLTOZÓ VILÁGBAN végzők aránya ennél jóval nagyobb, de azok a kétlakiak csoportjába tartoznak.) Nagy eredmény ez, óriási mértékben meglátszik a lakosság tömegeinek életszínvonalán. De az ára is nagy. A migráció (elvándorlás) a családokat jobbára korcsoportok szerint szaggatta szét, árva öregeket hagyva a falvakban. A mobilitás (másik társadalmi rétegbe kerülés) azonban gyakran a házasságokat rombolta. Érdekesek és meglepőek Kulcsár Kálmán adatai2 az 1960-as évekből: Budapesten a nem mobil házasoknak csak 15%-a vált el, míg a mobil házasoknak 22%-a. Különösen magas volt ez az arány azoknál, akik szellemi foglalkozásról váltottak át fizikai munkakörbe: 24%. Még feltűnőbb a jelenség a munkásból lett szellemi foglalkozású nők esetében: 36%; és leginkább a mezőgazdasági fizikai dolgozókból szellemi foglalkozásúvá lett nőknél: 50%. (A relatív számok hűvössége mögött családi tragédiák pa- rázslanak. Elváltak, mert egyik házastárs társadalmi emelkedését vagy süly- lyedését nem tudta elviselni a másik, egyiknek nem volt már jó a másik.) A hazai ipar kezdeti erős centralizáltsága sem kedvezett a családi életnek. Nem a gyár ment a munkáskézhez, hanem fordítva. Ennek eredményeképpen milliós tömeg ingázik naponta3; hetente vagy annál is ritkábban látja családját több mint háromszázezer ember. (A napi ingázást nem tekinthetjük mindig negatívumnak. A magyar munkásosztálynak mintegy a fele falun él; a „kétlaki”, iparból és mezőgazdaságból eredő kereset erősen emelte a falusi családok életszínvonalát; azonkívül a családok gyermekszáma és stabilitása miatt is előnyösebb ez a helyzet, mint a városba költözés.) A napi ingázóknál az életmód a távolság és a közlekedés minőségének függvénye. Ám a hetenként vagy annál ritkábban hazalátogatók könnyen elszakadhatnak övéiktől. Ellentétes minták A családbomlás okai között fontos szerepet játszik a párválasztás sikertelensége, amelyről gyakran nem is a fiatalok tehetnek. A nagy népmozgás eruptív ereje a legkülönbözőbb tájakról, településekről, társadalmi rétegekből érkező fiatalokat sodort össze, akik otthonról eltérő hagyományokat, mintákat, szerepelvárásokat, értékorientációkat hoztak, és a sokféle ellentét az erotikus vonzás kihűlése után éles csattanással ütközött. A felnevelő család szülői szerepeinek mintája ugyanis valósággal beleége- tődik a gyermekbe. Lehet, hogy a fiatal mindent másképp akar cselekedni, mint tették volt szülei, de akkor sem független tőlük, hiszen csupán annak ellenkezőjét óhajtja (fordított minta), amit otthon látott; valami merőben újat elképzelni sem tud. Szerencsés esetben a két fiatal ellentétes mintái szintézisre is juthatnak, ehhez azonban nagyon tudatos emberek kellenek. Vajon a fiatal házasok közül hány gondolja pontosan végig, hogy most másféle mintákkal van dolga, és nem a másik furcsa, idegesítő, kellemetlen szokásaival? Ráadásul nálunk jelenleg — mint Fekete Gyula egyik cikkében bölcsen megállapította — többféle családtípus él egymás mellett, s egyiket sem lehet mint érvénytelen modellt elvetni, mert a maga közösségének jellegzetes kultúrájában bármelyik jól funkcionálhat. Ha kívánatosnak is tartjuk az „ega- litárius” (egyenlőségre törekvő) családmodellt, mellette él az autokrata, zsarnoki patriarchiális, gyakran előfordul a nem kevésbé autokrata matriarchális •család, nem szólva az átmenetek változatainak sokféleségéről. A baj ott kéz-
