Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Nagy Gyula: Hol tart ma a keresztyén–marxista párbeszéd?
NAGY GYULA: HOL TART MA ...? í Hol tartunk ma a teológia és a marxista vallástudomány párbeszédében? A társadalmi együttélés „mindennapi dialógusa” mellett tehát kibontakozóban van közöttünk a párbeszéd új formája: a teológusok és marxista valláskutatók dialógusa. Itt már a hivő teológiai látás és a marxista világnézet mélyebb összefüggéseiben, ezek végső alapjaiig visszamenve, kerülnek megvitatásra az előkerülő kérdések. Ez az inkább „alapelvi dialógus” sem egészen új fejlemény hazánkban. Sok éven keresztül elsősorban a sajtó területén jelentkezett, kölcsönös kérdésfelvetésekben és állásfoglalásokban. Egyházi oldalról hadd emlékeztessünk itt a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle, a Vigilia, újabban a Diakónia és Confessio és más egyházi folyóiratok számos tanulmányára, valamint protestáns és római katolikus szerzők könyveire (Káldy Zoltán: Űj úton; A diakónia útján; Hegyi Béla: A dialógus sodrában; Tegnap, ma, holnap; és más hasonló írások). Marxista oldalról elsősorban a Világosság című világnézeti folyóirat hasábjain folyt ez a dialógus, több alkalommal teológusok részéről írt tanulmányok közzétételével is, mint ahogyan teológiai folyóiratokban is jelentek meg neves marxista valláskutatók tanulmányai. Marxista szerzők ilyen vonatkozású könyvei közül elsősorban Lukács József, Kónya István és Gecse Gusztáv írásaira utalunk, s a legújabb tanulmánykötetre Poór József tollából (Századunk és a protestantizmus. 1981); ez utóbbi munka a magyarországi diakóniai teológia — szolgálat-teológia — marxista értékelésével foglalkozik, beleállítva azt századunk általánosabb protestáns teológiai fejlődésébe. A „párbeszédnek” ez a formája még csak tágabb, átvitt értelemben volt párbeszéd. Hiszen a sajtó és a könyvek dialógusa gondolati síkban, nem élő, személyes vitában megy végbe. Ezért kell új fejleménynek látnunk és fontos továbblépésnek tartanunk, hogy a marxisták és teológusok hazánkban az „élőszó dialógusát” is egyre inkább használatba veszik. Közvetlenül folytatnak tehát párbeszédet egymással, nem egyszer a társadalom nagy nyilvánossága előtt. Hadd emlékeztessünk itt négy ilyen „élő dialógusra”. Az első több mint egy évtizeddel ezelőtt ment végbe a Magyar Rádió ban, „A Biblia világa” című közös előadássorozatban; marxista valláskutatók, keresztyén és zsidó teológusok együtt vitatták meg benne a Biblia vallásos, történeti és kulturális hátterét, üzenetét és jelentőségét. A nagy érdeklődés egyik jele volt, hogy a sorozat hamarosan nagy sikerű könyvkiadás formájában is megjelent. A másik ilyen élőszóbeli dialógus a közelmúltban a Kritika című folyóirat rendezésében folyt le az egyházak, a marxizmus és a magyar kultúra viszonyáról, az egyházi sajtó képviselőinek részvételével. Az elmúlt évben a Magyar Televízió közvetített egy kerekasztal-beszélgetést „Párbeszéd a dialógusról” címmel, Lukács József, Róbert László és a hazai egyházak öt teológus-képviselője között. A legújabb fejlemény volt ezen a területen a „debreceni dialógus’’ 1981 szeptemberében a marxista valláskutatás és a protestáns teológia képviselőinek részvételével. Ezen a találkozón már — tágabb idői keretek között — a keresztyén—marxista párbeszéd mélyebb tartalmi kérdései kerültek fokozottabban előtérbe: így a hit és tudás viszonya, a humánum marxista és keresztyén fogalma, a teológia és a marxizmus közötti abszolút és relativ határok kérdése, a mai keresztyénség szociáletikai alaptanítása és a dialógus ökumenikus-nemzetközi vonatkozásai. Mind a te
