Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Halász Kristóf: A bennünk lakozó orvos. A sebgyógyulás és regeneráció vezérlése
HALÁSZ KRISTÓF: A BENNÜNK LAKOZÓ ORVOS 5 7' egyik sem tanulhatta, hogyan kell a sérülés drámai és addig át nem élt helyzetében valami merőben mást művelni. Mégis milyen nagyszerűen sikerül a körülményekhez képest megtalálni az esetenként legjobb megoldást. Honfoglalás kori leletek például arról tanúskodnak, hogy a karddal leszelt koponyarészek csontszélein — esetleg hevenyében odaszegezett ezüst lemez védelme alatt — sokszor megkezdődött körkörösen a csontszélek sarjadzása. A csatározások viharait túlélő vitéz fejsebe idővel akár teljesen beforrt. Az eltört karcsont, a megsérült izom is minden előzmény nélkül mintha csak ősidők óta tudná az új teendőt, elkezdi a gyógyulást. Legfeljebb az orvosnak kell jól összeillesztenie a szétvált részeket és óvni a fertőzéstől. Ugyan miféle sugallat indítja el és irányítja helyesen a sejtek osztódását, szaporodását, míg csak helyre nem áll a lehetőleg eredeti, vagy ahhoz hasonló állapot, hogy azután ismét folytatódjék a rendeltetés szerinti funkció?! Ilyen kérdésekkel régóta foglalkozik a biológia, vagyis az élet tudománya, illetve annak szűkebb köre, a fiziológia (élettan). Nem is képzelhető az élet fennmaradása a veszélyek között, melyek szüntelen leselkednek reá azóta, amióta megjelent a Földön. De az életet megteremtő hatalom a halállal szemben létrehozta a születést, a sebzéssel szemben pedig a gyógyulást. A veszély és a segítség A gyógyulásnak, kiegészülésnek a képessége az élők világában többnyire arányos a fenyegetettséggel; minél kevésbé védett az élőlény, vagy annak valamely életfontosságú szerve, annál könnyebben pótlódik. Például az 5 karú tengeri csillag bármelyik karját elveszítheti, ha a rák ollója közé kerül. Kellemetlen, de nem tragikus eset; újra kinő a megmaradt csonkból. Ezzel szénában a tüskékkel borított tengeri sün nehezen heveri ki, ha mégis valamitől megsérül. Pedig a két állátfaj szegről-végről még rokonságban is van egymással. Az eltérő regenerációs képesség tudományos magyarázata szerint csak az a faj maradhat meg a védtelenek közül, amelyik pótolni tudja elvesztett részeit. A többit lesöpri az élet színpadáról a kipusztulás; ettől azonban a tüskékkel felfegyverzett sün menekül. Neki tehát nincs szüksége a regenerációra. A magyarázat ésszerű, csak egyoldalú. Ugyanis a tengeri sün amiatt még nem kerül hátrányos helyzetbe, ha tüskéi ellenére regenerálódni is tud. Legfeljebb ez a képessége nagy ritkán jutna szerephez. Furcsa, de találó példák Az elvesztett testrészek újra fejlesztése különösen a védtelen élőlények körében, bármilyen természetes, mégis meghökkentő jelenség. Amikor például a Balatonban is éldegélő kecskerák (Potamobius leptodactylus) fajtársával megverekszik, gyakran lenyisszantja kocsányon ülő szemét az ellenfél ollója. Sebaj, regenerálódik! Vajon a legmodernebb tengeralattjáró pótolni tudná-e minden emberi segítség nélkül, csak úgy önmagától, ha a periszkópja megsemmisülne? Még különösebb lenne az a hajó, amely prédául vetné üldözője elé a maga teljes belső berendezését a gépezettel együtt, hogy legalább a külső hajótest megmeneküljön. Majd pedig a veszedelem elhárulásával a hajó kiürült belseje vadonatúj berendezést fejlesztene, megmaradt egyéb részeiből. Me-
