Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Tomka Miklós: Mire való a vallásszociológia?
TOMKA MIKLÓS: MIRE VALÓ A VALLÁSSZOCIOLÖGIA? 5? nelemtől, társadalomtól. A szociológia — amely a transzcendens vonatkozásokkal nem foglalkozik — a konkrét emberekben, a történelemben és a társadalomban megjelenő vallási jelenségek tudománya: szemléletesen dokumentálja a profán tényezők befolyásoló szerepét. Más világnézeti közegben a „vallás mint hamis tudat” vulgáris értelmezése nehezíti a társadalmi meghatározottság komolyan vételét. A vallásszociológia ezzel szemben is azt a nyilvánvaló tényt képviseli, hogy vallási jelenségek, vallásos emberek vannak, mégpedig nem függetlenül a történelem és társadalom múltbeli, jelenkori és jövőbeni mozgásától. A tudathelyesbítés két színtéren történik. Talán két külön funkcióról is beszélhetünk: a társadalmi önismeret fejlesztéséről és a társadalomkritikáról. A vallásszociológiának — különösen gyors társadalmi-kulturális változások idején — feladata és funkciója a világnézeti (elsősorban a vallási) csoportok önmagukra vonatkozó ismeretanyagának növelése és ezáltal társadalmi azonosságkeresésük támogatása. A vallásszociológia hozzájárul a világnézeti (vallási) csoportok, közösségek vagy akár az egyházak belső közvéleményének kialakításához és a téves — társadalmi vonatkozású — nézetek helyesbítéséhez. Az önismeret fejlesztésének egyik fontos eszköze az egyházon belüli vélemények megismerése, megvitatása. Az elmúlt években például nagy hatása volt mind a hollandiai és az NSZK-beli (katolikus) nemzeti zsinat előtt tartott nagyszabású közvélemény-kutatásoknak, mind a Németországi Egyesült Evangélikus- Lutheránus Egyház (Vereinigte Evangelisch-Lutherische Kirche Deutschlands) kutatásának az istentiszteletről, mind a katolikus Latin-Amerikai Püspöki Kar (CELAM) első konferenciáját megelőzően a papság körében végzett véleménygyűjtésnek. A szociológia másik kritikai funkciója a vallásszociológiában egyebek között az előítéletek elleni küzdelmet; a tények bemutatása segítségével a vallásról való elfogulatlan tárgyalás lehetőségének megteremtését; és a vallási közösség szervezeti, igazgatási, vezetési formáinak javítására tett javaslatokat jelenti. A szociológia meggyőzően tudja bizonyítani, hogy mind az elő- itéletek, mind a konkrét szervezeti formák társadalmi fejlődés eredményei, és megváltoztathatóak. (Megváltoztathatatlanságuk látszatát csak egyes emberek, csoportok vagy bürokratikus kapcsolatrendszerek érdekei tartják fenn, amelyek ugyan szintúgy reális társadalmi tények, de nem esnek szükségszerűen egybe a vallásos — vagy a profán — közösség érdekeivel.) Végül a vallásszociológia segítséget ad a vezetéshez, irányításhoz, azzal, hogy felfedi a vallási jelenségek működési szabályszerűségeit; azzal, hogy kimutatja a változások feltételeit és tényezőit; azzal, hogy alternatívákat készít. Az olyan átfogó igényű és olyan sok embert összefogó társadalmi intézmény, mint az egyház, harmonikus irányítása, kommunikációs, nevelési és egyéb közösségi feladatainak hatékony megoldása — a jelenlegihez hasonló társadalmi differenciáltság és változások esetén — módszeres tudományos előkészítés nélkül reménytelen. Az egyházak megoldásul sokhelyütt a vezetés segédtudományaként alkalmazzák a vallásszociológiát. Az Európában jelenleg működő 30—100 önálló, azaz nem egyetemi vallásszociológiai intézetnek legalább felét az egyházaik tartják fenn. Skandináviától az Ibér félszigetig általában minden ország minden jelentősebb taglétszámú egyházának van legalább egy, ám nem ritkán 3—4—5 olyan szociológiai kutatóbázisa, ahol 5—10 kutató rendszeres adatgyűjtést végez mind az egyházi vezetők, mind az egyház tagjai tájékoztatására. Munkájuk egyúttal az egyházi intézményen belüli kommunikációt is elősegíti.
