Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Tomka Miklós: Mire való a vallásszociológia?
TOMKA MIKLÓS Mire való a vallásszociológia? Kitűzték az 1983. évi vallásszociológiai világkongresszust.1 Témája meglepő: „Mire való a vallásszociológia?” Egy-egy szakmabéli felháborodottan provokációt emleget. Miért fogalmazzák kérdésbe, ami (számukra) nyilvánvaló? Persze, a kérdés nem vallásszociológusoknak szól — nekik legfeljebb válaszolni kell. Ehhez figyelembe veendő a kérdés háttér-jelentése. Nem azt kérdezi, hogy való-e valamire a vallásszociológia. A szociológia alapítói Marxtól és Durkheimtől Weberig bizonyítják a vallási tényező jelentőségét, és indokolják ezáltal a vele foglalkozást. A tudománypolitika és a világnézeti intézményrendszer álláspontját világszerte a vallásszociológiai kutatóbázisok, oktatóhelyek és kiadványok tömege dokumentálja. A vallásszociológiai írások tömegsikere szélesebb körű érdeklődést is jelez.2 Az igény és az érdeklődés azonban nem zár ki némi elégedetlenséget. Innen az előbbi kérdés provokatív éle. Talán úgy fejezhetjük ki, hogy „megfelel-e a vallásszociológia a belé vetett elvárásoknak?” Teljes választ nem adhatunk. Megkísérelhetjük azonban a vallásszociológia alapkérdéseinek, szemléletének, eszköztárának felvázolását. Ennek ismeretében kiderül, hogy „mire való” a vallásszociológia. Sőt, a szakma elméleti és módszertani körvonalai mércét is adnak a kezünkbe, amivel megítélhetjük, mit lehet várni a vallásszociológiától, és talán azt is, hogy mit teljesít ebből. .,A krízis tudománya” A szociológiát, a legújabb kor társadalmi változásainak tanúját és termékét szokás így nevezni. Az elmúlt évszázad társadalmi-kulturális átalakulásai nem csupán átrendezték a társadalmakat, nem csupán új életkörülmények közé helyezték emberek tíz és százmillióit, hanem a személyes (és nem ritkán a közösségi) bizonytalanság érzését hagyták maguk után. Akár a világháborúk romjain, akár a múltat szocialista célkitűzések alapján elutasítva, akár a gyarmati sorból felszabadultan épül az új világ: a múlthoz fűző szálak megtépázódtak. A változások az egész társadalmat, az egész világot átrendezték és egyre újra átrendezik. Lassan elfogadjuk ezt a dinamikát, és mint a körhintán az első szédület után, fogódzkodót keresünk. Tudni akarjuk önmagunk, környezetünk, szélesebb közösségünk, nemzetünk helyét, adottságait, lehetőségeit, identitását. Amennyiben emberi-társadalmi viszonyokról van szó, a válaszra a szociológia illetékes. Aligha véletlen, hogy a szociológia első nagy fellendülése a századvég és századforduló gyors kapitalista fejlődésével esik egybe, a második a II. világháborús és az azt követő útke