Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Reuss András: Egyházi hangok a békéért
REUSS ANDRÁS: EGYHÁZI HANGOK A BÉKÉÉRT 41 olyan határozott nemet mondtak az európai rakétatelepítésre, hogy más véleményen levők már „holland betegségről” beszélnek. Ezzel szemben az EKD könyvnyi nyilatkozatában még csak meg sem említik ezt. A Heidelbergi Tézisek pedig, igaz 1959-ben, a háború humanizálását tartották reálisan kitűzhető célnak — kompromisszum a lehetőségekkel, vagy játék a szavakkal? A feladatok keresésében, a lehetőségek felmérésében mégsem lehet zsákutcáról beszélni: a VELKD nyilatkozata nem-katonai békestratégiák kifejlesztését, az EKD memoranduma alternatív védelmi koncepciók kialakítását tartja szükségesnek, miközben „kalkulált egyoldalú (leszerelési) lépéseket” is javasol. A Lutheránus Világszövetség és mások a békére nevelést, az emberek közti megértést és a bizalomépítést hangsúlyozzák. Látványos eredményekről sajnos nem lehet beszámolni, de egyértelmű az irány: a béke ügyét nem lehet pusztán katonai kérdésként kezelni, hanem politikai, sőt társadalmi kérdés is. Az egész emberiség együttélése a földön — ez a feladat, semmivel sem kisebb. Sajnos az egyházak vagy keresztyén csoportok is sokszor hajlamosak az egyoldalúságra, hogy az igei üzenetnek csak az egyik szálát, az emberi életnek csak egyik vonatkozását hangsúlyozzák, pedig az egyháznak éppen az nagy esélye, hogy az igei kinyilatkoztatás fényében a világ és az emberiség életét a maga összetettségében, sokszoros és sokféle egymásrautaltságában értse, és így szólaljon meg. Akár a megváltás evangéliuma, akár Isten eljövendő országának reménysége, akár a Hegyi Beszéd szavai arra ösztönöznek, hogy keresztyének radikálisan és önfeláldozóan akarjanak és tudjanak is cselekedni, nem nyugodva bele félmegoldásokba, nem szentesítve olcsó kompromisszumokat. A Keresztyén Békekonferencia — sok más egyházi szervezettel és keresztyén személyiséggel összhangban — ezt a szót hangsúlyozta: együtt. Egyesíteni kell az erőket, az erőfeszítéseket. Egyrészt a keresztyéneknek valóban óvakodniuk kell attól, hogy saját magukat tartsák a világ megváltóinak, másrészt nem recepteket kell másokra erőszakolni, hanem együtt, közösen kell megtalálnunk a békés együttélés útját, módját. Közösen azokkal, akik meggyőződéssel, odaadással, szívből akarják a békét. De azokat is megnyerve, akik előnyt remélnek kis vagy nagy konfrontációktól. Együtt minden emberrel, csak együtt, mert nincsenek külön békék, egy a béke.
