Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Nagy Elemér: A 250 éves nemeskéri templom köszöntése
NAGY ELEMÉR: A 250 ÉVES NEMESKÉRI TEMPLOM 23 léki topográfiák, de mint annyi más történeti, művészeti értéket, ezt is útfélen hagyta a gazdasági-politikai átalakulás sodra, az életforma és a vonzás- körzetek megváltozása. Sűrű indáival beszőtte a közöny, szinte elzárta az érdeklődők szemei elől. Így, amikor 1968-ban először felkerestem, az számomra is valóságos felfedezés volt. Akkor még a templom északi sarkában elfalazott sekrestyén át vezetett be Novák Elek lelkipásztor. A hirtelen feltáruló tér ugyancsak meglepett, mint mindenkit, aki ide először belép. Nem készültem fel rá, hogy a kicsiny ablakokkal tagolt vastag téglafalakon belül, a megszokott hazai templombelsőktől eltérően patinás famennyezet, vaskos fagerendák alatt találom magam. Az egyszerű és nagyvonalú ácsszerkezet, a meleg barnás színek, a térhatás egy pillanat alatt hatalmába ejtett. Akkor és még évekig rom- ladozó állapotban volt. Az ablakok üvegszemein beáramló fény még a hepehupás régi téglapadlón derengett. Ödön illat, a lassú, reménytelen enyészés csodás párlata ülte meg a sarkokat. Az évszázados deszkák már alig gyantás lehellete a felszívódó talajnedvesség finom kipárolgásával keveredett; s az egykor padjaiban zsúfolódó emberek ruhái, kalapjai, csizmái, a réges-rég leégett gyertyák is otthagyták halovány illatmaradékaikat. A mély csendben finom visszhangok neszeztek, mintha akkor tódult volna ki belőle a gyülekezet. Nem egy, hanem sok, valamennyi azóta ott tartott gyülekezés sokadalma, mióta a falak 1732 karácsonyára felemeltettek. Mintha e csodás tér zugaiban, a deszkák repedéseiben megbújtak volna a régi korálok és prédikációk, a fémszavú orgonafutamok visszhangjainak mikrohullámai. Egyre csak járkáltam a billegő téglákon, másztam a falépcsőket, ütögettem a faoszlopokat, simogattam a padokat. A tér, a szerkezet, az anyagok, a színek, a fények, az illatok és az évszázados hangfolyam nagy csendszünete fogva tartott. E nagy találkozás ébresztette vonzalom később, az alaposabb megismerés révén csak tovább mélyült és tartalmában is gazdagodott. Menjünk egy darabon a megismerés útján. A nemeskéri talán a legrégebbi, eredetileg is evangélikus templomnak épült hajlék, mely mai napig eredeti állapotában fennmaradt hazánk területén, de az egész Kárpátmedencében. Régebbi építésű sok van ugyan, különösen Erdély területén, de ezek az épületek a reformáció után váltak katolikusból protestáns egyházzá. Amíg az ellenreformáció e templomokat visz- sza nem perelte, ill. szerezte, új templom építésére általában nem volt szükség. A királyi Magyarország területén (Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken) lehetőség sem, egészen az 1681. évi ún. artikuláris törvény kihirdetéséig. Az e törvény adta jogon épített templomok azonban nagyrészt átépítésre vagy egy nagyobb, igényesebb templom emelése érdekében, főleg a XX. század fordulóján, lebontásra kerültek. Nemeskér evangélikus temploma nemcsak a legrégibb a fenti értelemben, hanem mint alaprajzi és tértípus egy egész régió lutheránus egyházi építészetére jelentős mértékben hatott. Nyugat-Dunántúlon, Kemenesalján és a Rábaközben e mintára épültek az új falusi templomok az erre lehetőséget biztosító 1781. évi Türelmi Rendelet után. A nemeskéri templom alaprajzi megoldása és térformája minden bizonnyal Németország területéről került hozzánk. Szakértők szerint az 1590-ben épült schmalkaldeni várkápolna a protestantizmus lutheri irányzata számára lett
