Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
:So KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA Bemutatkozással kezdem. Szüleimnek nagyon sokkal tartozom. Mint testvéreimnek, úgy nekem is bőséges útravalót adtak az életre. Emberileg meghatározó volt odaadó, kitartó, következetes nevelésük, törődésük velünk. Külön is ki kell emelnem hűséges keresztyén életük szerves részeként gyerekeik keresztyén szellemű nevelését. Nem múlt el nap, hogy a család reggel és este ne ült volna le közösen Bibliát olvasni és imádkozni. Vasárnaponként nem küldtek el a templomba, hanem vittek. Életünkhöz természetszerűleg hozzátartozott a keresztyén családi és gyülekezeti élet. Miben látom ennek rendkívüli jelentőségét? Abban, hogy korán kapcsolatba kerültünk a Biblia történeteivel, tanításával — a gyermek szintjén —, és így a 'későbbiekben nem jelentkezhetett idegenkedés ettől az egyébként különleges világtól. Másrészt a nyiladozó gyermeki értelmet áthatotta az ige gondolatvilága, és ha részlegesen is, ha gyermeki egyszerűséggel is, de irányt mutatott a tájékozódásban, döntésekben, a magatartásban. Ebben az időszakban a tudatosság hézagait nyilván a szülői fegyelmezés és ösztönzés pótolta. Isten különleges ajándéka, hogy mindegyik gyerek akkor fogadta el Jézusban a megváltó kegyelmet, amikor a család még együtt volt. A továbbtanulás, a munkavállalás, a házasság — egyáltalán a saját lábra állás — ilyen megalapozással történhetett. Természetesen így is volt, van nem kevés zökkenő, nehézség és feszültség az életben, de ezek megoldásában is lényeges annak tudása és tapasztalása, ami egész életünkre meghatározó: Istenhez tartozunk. Feleségemmel, gyermekemmel saját lakásunkban élünk. Szellemi munkakörben dolgozom. Laza csokorba foglalok egy-egy témakört, esetet életem néhány területéről, megkísérelve a válaszadást arra, hogyan élek a mai világban — mint keresztyén. Hétköznapjaim jelentős idejét kenyérkereső munkám veszi igénybe. Jóllehet ez a tevékenység alapjában véve szerződéses munkaviszony, amelyben a rámbízott munkakör ellátásáért kapom a megállapított fizetést, mégsem kívánom ilyen egyszerű üzleti képletbe kényszeríteni munkámat. Szeretnék minél többet adni, túl az elvárásokon. Különösen lényeges számomra az elvégzett munka hasznosságának tudata. Ez a gyakorlatban nem kis igény, hiszen kívánnak a munkavállalóktól látszattevékenységet, helyi érdekeket alátámasztó okfejtéseket vagy éppen kirakatrendezéseket is. Bennem is felmerült egy költő kesernyés gondolata: „Nekem tisztem van, így nincs véleményem”. Mégis úgy látom eddigi tapasztalataim alapján, ha más a véleményem a felvetett szakmai kérdés hasznosságáról, meg kell maradnom amellett, függetlenül a minősítést kifejező követelménytől Az persze kérdéses számomra, meddig menjek el az ilyen helyzetekben. A vázolt magatartást egyébként nem érzem teljesen önzetlennek, hiszen a hasznosság tudata a munka örömének egy része. A becsületes munkálkodásra a Biblia is figyelmeztet. Végső fokon nemcsak munkahelyi feletteseimnek tartozom számadással, hanem sokkal inkább Istennek, aki számon kéri keresztyénségemet a munkavégzésben is. Munkahelyünkön elég szabad keretek között zajlik tevékenységünk, jelentős önállósággal. A visszaélés kísértése állandó. Sok mindenre lenne felhasználható a munkahely és a munkaidő. Csak néhány területet említek. Isten megengedte, hogy nem kell a munkahelyről beszereznem írószer- és papírszükségletem egy részét sem. A magánügyek jól intézhetők munkaidőben is. Ha megoldható, inkább a munkaidő utánra hagyom ezeket. Így is előfordul, hogy csak munkaidőben van lehetőség egy-egy tennivaló elvégzésére. Ilyen esetekben szabad vagyok arra, hogy ne hivatalos — s kellően nem ellenőrizhető —
