Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma

KÖRKÉRDÉS Keresztyén életvitel ma Különböző hivatásban álló és életkorú hivő embereket kérdeztünk meg, ho­gyan igyekeznek keresztyén módra élni a mai világban. Életük egyes terü­letein — családban, munkahelyen, szabadidőben — milyen személyes prob­lémák elé kerülnek, s miként keresik azok megoldását. A válaszaikat a múlt számunkban kezdtük közölni. (Szerkesztő) Ügy érzem, a keresztyénség valójában csak életvitel, életfolytatás lehet. De mennyiben különbözik a keresztyén életvitel minden más életviteltől? Ahogy egy sportoló életmódját meghatározza, hogy ő sportoló, egy színész, zenész ünnepnapjait, hogy ő művész, egy műszakba járó ember időbeosztását a három műszak, az édesanya életét a család, úgy határozza meg az én élete­met, hogy keresztyén vagyok. Legalábbis szeretném és törekszem arra, hogy így legyen. Mit jelent ez? Olyan életfolytatásra gondolok, amelynek meg­határozója a Biblia üzenete, más kifejezéssel élve a jézusi útmutatás. Meghatározottság, norma, kalodába zárás ez? A sportolónak ezt jelenti az egészséges életmód előírása? Gyötrő lemondás a művésznek ünnepnapjai feláldozása? Keserű kaloda az édesanyának a család? Nem hiszem, legalább­is nem kellene annak lennie. A sportoló belátja, hogy ha nem tartja be az életszabályokat, saját teljesítményét rontja, a művész a karrierjét veszélyez­teti, az édesanya pedig a családi boldogságot. A Bibliában, Jézus szavában én azt a lehetőséget látom, amely az életemet, mint keresztyén ember éle­tét megalapozottá, kiegyensúlyozottá és boldoggá teheti. Az ige üzenete min­den embernek szól, mégis egészen személyes is. A Biblia nem ír elő egy min­den keresztyén számára érvényes életrendet. Én félek az általánosításoktól,, mert tudom, hogy Isten minden embert — adott keretek között ugyan, de — egyéni módon vezet. Soha nem merném egyetlen életformára sem kimon­dani: ez a helyes és követendő megoldás mindenki számára. Amit elmondok, éppen ezért csak bizonyságtételként és nem példaként mondom el. A másik kérdés, ami felvetődött bennem: mennyivel más „ma” a keresz­tyén életvitel, mint máskor? Soha nem tudtam magam igazán beleélni régi vagy jövőbeli elképzelt élethelyzetekbe. Nehezen tudom elképzelni, hogyan tudtam volna megállni a keresztyénüldözések idején, hogyan maradt volna élő hitem államvallásokban, ahol „természetes” a vallásosság, hogyan lettem volna igazán keresztyén a tévtanításök zűrzavaraiban, de azt érzem, ha ma nem vagyok Jézus követője, az előbbi helyzetekben sem lennék az, és ha Isten most ad erőt és hitet, biztos, hogy a későbbi helyzetekben is ad. Más­

Next

/
Thumbnails
Contents