Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Szőnyi Etelka: Versfőkben elrejtett név – egy ismeretlen prédikátor
SZÖNYI ETELKA: VERSFÖKBEN ELREJTETT NÉV 75 hogy hamarosan az akkor még sokkal szabadabb légkörű Erdélybe menekült. II. János (Zsigmond) halála után persze itt is szigorúbb lett az unitáriusok ellenőrzése (később ugyanis így nevezték az antitrinitáriusokat): Báthory hozott egy-két olyan intézkedést, amely korlátozta az unitáriusok terjeszkedési lehetőségeit (betiltotta a könyvkiadásukat, elbocsátotta Dávid Ferencet az udvari prédikátori állásból stb.). Hozott néhány vallásújítást tiltó törvényi is, de ezek végrehajtására 1579-ig nem került sor. Az 1575-i évhez kapcsolódnak utolsó adataink Csanádi Imréről. Március 18-án Báthory István levelet írt neki Kalotaszentkirályra, ahol ekkor már unitárius prédikátori állást töltött be. A szöveg a következő: „Hogy mások ítélete szerint ne bélyegezzenek engem fösvénynek, és egyébként se tűnjek úgy nekik, hogy letettem volna arról a véleményről, hogy te végül is jobb belátásra térsz — amit pedig bizonyára megteszel, ha elveszni nem akarsz —, elhatároztam, hogy Gyaluban egy hordó bort és tíz köböl búzát adatok neked. Ha pedig ezentúl a könyörületes Isten kegyelme tégedet e vak vélekedésedből az ő egyetemes egyházának kebelébe visszatérít, tapasztalni fogod, hogy én is bőkezű leszek, és nem fogok elfelejtkezni azokról a szolgálataidról, amelyeket családomnak teljesítettél.” Ezt a levelet többféleképpen interpretálják a szakirodalomban. Van olyan vélemény, miszerint Báthory jövedelmeinek elvételével fenyegette az unitárius papot, ha hitéből a katolikus hitre át nem tér. Mások szerint épp ellenkezőleg áll a dolog: nem a fejedelem kereste meg a prédikátort, hanem Csanádi volt az, aki bizonyos dézsmajövedelmeket szeretett volna megszerezni magának — jogtalanul. így csak a kierőszakolt adomány megítélését kötötte Báthory bizonyos feltételekhez. Egy harmadik hipotézis szerint Báthory nagyszabású unitárius-üldözést rendelt el, de előbb felszólította a Dávid-hi- tet valló unitárius papokat, hogy ha javaikat, hivatalukat továbbra is bírni akarják, térjenek vissza a katolikus egyház kebelébe. Csanádi is kapott volna ilyen fenyegető iratot, ez lenne a fent idézett levél. E harmadik magyarázat lehetetlennek látszik több okból. Először is: hogy Báthory Csanádi ellen bármit is tett volna, azért nem valószínű, mert az adott politikai szituációban akár csak egyetlen unitárius pap törvénytelen üldözése is azt eredményezhette volna, hogy a politikailag ingadozó unitárius nemesek egyértelműen szembefordulnak vele. Ugyanakkor arra is ügyelnie kellett, hogy a császári propaganda ne találhasson olyan ürügyet, amelyet felhasználhat annak érdekében, hogy azzal vádolja őt, hogy az ariánu- sokat támogatja, sőt titokban már maga is ennek az irányzatnak lett a híve. Másodszor: Báthory, mint magánszemély, katolikus volt. Mint erdélyi fejedelem azonban ígéretet tett az 1571-ig hozott erdélyi törvények megtartására. Ezek közé tartoztak azok a rendelkezések is, amelyek a katolikus főpapok joghatóságát Erdélyben megszüntették, és a katolikus papság működését az ország területén megtiltották. Báthory így nem tartott katolikus udvari papot, nem vett részt nyilvánosan katolikus istentiszteleten. Még kevésbé adott volna egy „eretnek” pap kezébe olyan sajátkezű levelet, amelyben őt egyértelműen a római katolikus egyházhoz való csatlakozásra biztatta volna. Azt azért tudomására hozta Csanádinak, hogy vallási nézeteivel nem ért egyet. Csanádi válaszában (ez nem maradt fenn) nyilván megköszönte az ajándékot és ismertette saját hitvallását, amely mellett még akkor is kénytelen lelkiismerete szerint kitartani, ha ez nem tetszik a fejedelemnek. Bátho- rynak valóban nem nyerte meg a tetszését a benyújtott hitvallás, bár azt formailag kifogástalannak találta. Nem hallgatta el azt sem, hogy egy rigó-
