Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Dér Endre: Fehér ingben (ténynovella)
DÉR ENDRE Fehér ingben Mostanáig nem sokat törődtem azzal, hogy barátaim legyenek. Vénségemre érzem hiányát a jóbarátnak. Zsiván bizonyosan a barátom lenne, ha nem lótna-futna annyit, s néha meg tudnám állítani pár belülről jövő szóra. Ez idáig énnékem se volt sok időm a povedálgatásra. Téglagyári munkás voltam a nyugdíj előtt: én is rohantam és gürcöltem, gyúrtam az anyagot, szítottam a tüzet, iparkodtam betömni az égetőkemence gyomrát. Büszke voltam a kezem erejére, s boldog, amikor megsült a „kalács”: a vörösre izzított téglatömeg, vagy a lukacsos, 25 centi széles, 24 centi magas, födémbe építhető betét. Részben hő-, részben hangszigetelő betét ez, máig használják az építkezéseken; prímán választja el egyik család fészkét a másiktól. Bömbölhet a rádió, a magnó, veszekedhetnek a családtagok — a Bohn-féle födémcserép nem ereszti át a hangokat. Nem csoda, hogy magam is elszótlanodtam az évtizedek során; én aki a szigetelőt gyártottam, valahogy elszigetelődtem az embertársaimtól. Alighanem a feleségem halála óta ... Pedig társak nélkül fabatkát nem ér az iparkodás. A termelésnek akkor van értelme, ha összefűzi az embereket. Nem mondom, azért én is kinyitottam a számat néhányszor a szaktársaimért, s átéltem az összetartás szívmelengető érzését. De a fejemreverés fájdalmait is, nem is annyira a testieket; inkább a lelkem sajdult belé, ha a biztos igazamat megtorlás követte. Sokszor rámfogták, hogy csak azért járatom a bagólesőt, hogy nekem személy szerint jobban menjen; hogy güzülő hörcsög vagyok, s egyre a magam malmára hajtom a vizet... Most, hogy nyugdíjba kerültem, mindez nem fáj már nekem, megcsihad tam, bölcs lettem, beosztom a maradék erőmet. A szemem látása meggyengült ugyan, de mégis messzebbre látok, mint fiatalon, s még szeretnék valami igazán nemesért lelkesedni és tenni, szóval azért élni, hogy érezhessem, mielőtt suhogna a fejem felett a Kasza: kinyílt az életem, mint a virágok, amiket passzióból nevelek vénségemre. Ahhoz persze, hogy az életem kinyíljon, mint a virág, barát is kellene. Társ. Igazi. Például Zsiván, a pópa. De hogyan állítsam meg, lobogó felöltőben rohan reggelente a buszhoz, mert a benti szerb templomban van dolga, a fogadalmi mögött; mert a gyönyörű ikongyűjteményt, a templom kincsét nála szakszerűbben senki se magyarázhatja el a városba látogató idegeneknek.
