Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Dóka Zoltán: "…akadálytalanul". Az Acta kommentár műhelymunkájából
DÓKA ZOLTÁN: „...AKADÁLYTALANUL” 15 Lukács írt. A könyv célja pedig az volt, hogy védőirat legyen Pál perében a római hatóságok előtt. Sok megoldási kísérlet indul ki abból a valószínűleg Róm 15,24-re támaszkodó, de csak a II. század végétől tanúsított (Muratori Kánon, Péter-acta) feltételezésből, hogy Pál a vizsgálati fogságból kiszabadult, még eljutott Hispániába és csak az ún. második római fogsága végződött halálával. Erre a feltételezésre támaszkodik pl. az a magyarázat, amely szerint a római jog megszüntette az eljárást a vádlott ellen, ha a vádló (ez esetben a jeruzsálemi szinedrium) 2 éven belül nem jelentkezett. Lukács tehát a 2 év említésével (28,30) azt jelzi, hogy a vádlók nem jöttek és Pál megszabadult. Ha pedig Lukács Rómában írt, ahogy ezt számos kutató feltételezi, akkor a római keresztyének, akiknek a könyv elsősorban szólt, a továbbiakat már úgyis tudták. Más vélemény szerint Lukács még egy harmadik könyvet is szándékozott írni az evangélium és az Acta után, de tervét nem sikerült megvalósítania. Ebben írta volna meg Pál hispániai útját, mártíriumát és mindazt, amit az Actában még hiányolunk. így pl. a 2 év eseményeit. Pál és a római gyülekezet közelebbi kapcsolatát. Főként pedig az „apostolok cselekedeteit”, amit tehát a cím is és a könyv egész indítása ígér, de végül is nem teljesül. A 3. könyvre utal Lukács azzal is, hogy Acta 1,1-ben evangéliumát prótos lógósnak ( =első könyv) és nem proteros íogos-nak ( = előző, korábbi könyv) nevezi. Végül említsünk meg egy a jelenlegi befejezéssel ugyan elégedetlen, de Pál szabadulásának és hispániai útjának ellentmondó megoldási kísérletet. Eszerint az Acta eredetileg Pál mártírhalálának leírásával végződött, de azt később levágták a szöveg végéről, hogy a könyv egybecsengjen egy a II. század végén keletkezett irattal, az ún. Péter-aktával (a vonatkozó részt „Actus Vercellenses”-nek nevezik a kódexről, amelyben találták). Itt arról van szó, hogy egy római katona, aki felesége révén hitre jutott, Pált szabadon bocsátotta, ő pedig mennyei kijelentésre Hispániába indul. A távozót sirató római keresztyéneknek mennyei hang hozza tudomására, hogy viszontlátják még egymást, mert Pál az ő szemük láttára fejezi be életét „Néró, az. istentelen és gonosz ember kezei által”. Kritikai meggondolások Az ízelítőül szánt, fenti megoldási kísérletek kritikája is tanulságos, mert további bepillantást enged a kutatás szempontjaiba. Lássuk közelebbről! Az ún. védőirat-hipotézist számos kutató, főként két ponton cáfolja. Egyrészt: az Acta Lukács kettős művének második része, amely 1,1-ben visszatekint az evangéliumra. Ez viszont Lk 19,43—44-ben és 21,20.24-ben nyilvánvalóan utal Jeruzsálem pusztulására, tehát semmiképpen sem keletkezhetett Kr. u. 70 előtt. Márpedig Pál mártírhalála mindenképpen 70 előtt történt, így az Acta ilyen korai, az evangélium előtti datálása lehetetlen. Másrészt: az Acta irodalmi jellege, felépítése, valamint korabeli védőiratokkal való összehasonlítása egyaránt kizárja, hogy Lukács védőiratnak szánta volna könyvét. E megoldási kísérletben mégis van egy általánosan elismert mozzanat: Lukácsra valóban jellemző a politikai apologetika. A keresztyén missziót elutasító zsidók politikai vádaskodásával szemben hangsúlyozza, hogy a
