Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Simon Weil „Füzetei”-ből
SIMONE WEIL Füzetei-ből Két rab, amint szomszédos cellájukból kopogtatással érintkeznek egymással. A fal elválasztja őket, de kapcsolatot is teremt közöttük. Így vagyunk mi is Istennel. Távollétünk kapcsolódás. Isten minden világosság forrása; más szóval ez annyit jelent, hogy mindenfajta figyelem a vallásos figyelem alacsonyabb rendű formája. Egyedül Istenre gondolhatunk teljes figyelemmel. És megfordítva: egyedül figyelmünk teljességével lehet csak Istenre gondolnunk. Aki képtelen az ilyen figyelemre, valójában nem Istenre gondol, még ha Istennek nevezi is azt, akire gondol. Ha viszont valamikor számot vet azzal, hogy nem Istenre gondolt, és igazán rá szeretne gondolni, a kegyelem segítségére lesz, hogy mennél nagyobb figyelme legyen, és hogy akire gondol, megegyezzék Istennel. A legnagyobb kilépés önmagunkból a teljes figyelem. Egyedül Istenre vágyva leszünk alkalmasak a figyelemre. Isten a valóság forrása; más szóval a valóság lényege a szép vagy a természetfölöttivel való megegyezés. Mi sem könnyebb, mint képzelt szeretettel szeretni az Istent. S az igazi szeretet sem véd meg a képzelt szeretettel szemben, mivelhogy igazi szeretet sohasem uralkodik a teljes leiken, mégpedig azért nem, mert mindig társulhat hozzá képzelt szeretet. A képzelt szeretet nem üresen hagyott helyet foglal el, hanem olyat, melyre az igazi nem tudott már bejutni. Ezért a lehető legkisebb mértékben teremtsünk kapcsolatot Istennel, csak annyira, amit nem tudunk már visszautasítani — és közben égjünk a vágytól, hogy valamikor majd, mégpedig a lehető leghamarabb, ebből a legkisebből minden legyen. Minden ember: zseni egy palackban. A palackok elmozdulnak, összetalálkoznak, súrlódnak, egymáshoz koccannak anélkül, hogy kárt tennének az üvegben — ami törhetetlen —, annál inkább a belül levő lényben, a benne kialakult vágyak rendezetlensége miatt. A palackban való mozgás művészete: gyakorlóiskolája a hivatásnak. Eszközt, szerszámot nyerni a hivatásból: vakvezető botot.
