Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Interjú Bognár Józseffel a világgazdaság mai problémáiról
INTERJÚ BOGNÁR JÓZSEFFEL a világgazdaság mai problémáiról Szerkesztő: Semmi meglepetést nem éreztem Bognár József akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének főigazgatója részéről, amikor egyházi folyóiratunk a mai világgazdasági problémákról kért tőle tájékoztatást. Olvasóink előtt is világos lehet, hogy hitünk késztet a széles perspektíva keresésére és az emberiségért való felelősségre, amely elválaszthatatlan saját és utódaink jövőjétől. Hogyan jellemezhető a világgazdasági korszakváltás, a világgazdasági folyamatok mélyreható átalakulása, amely a jelen évtizedekben ment végbe? Bognár József: Világgazdasági korszakváltásról én azért beszélek, mert azon gazdaságfejlődési típus, amely az ipari forradalom korában alakult ki, többé nem tartható (követhető), mert csodálatos eredményei mellett és ellenére katasztrófa felé sodorja az emberiséget. Minden gazdaságfejlődési típus mögött bizonyos tudományos ismeretek és feltételezések (hipotézisek) rejlenek, hiszen sem a természetet, sem a társadalmat nem ismerjük olyan tökéletesen, hogy különböző döntéseink és cselekvéseink időben, térben és folyamatokban jelentkező összes következményeit előre láthatnánk. Az ipari forradalom korszakában kialakult közgazdasági gondolkodásmód rendkívül optimista volt nemcsak a gazdasági fejlődésnek a társadalomra kifejtendő hatásával, hanem a természeti erőforrások jövőjének megítélésével kapcsolatban is. Ismeretes, hogy az emberiség — talán éppen életösztöneinél fogva — hajlamos az ilyen jellegű optimizmusra. Két példát szeretnék említeni. Az egyik az a feltételezés, hogy a természeti erőforrások szinte korlátlanul állnak rendelkezésünkre, a másik az, hogy természeti környezetünk egyensúlyát az emberi tevékenységek (termelés, település, ártalmas melléktermékek stb.) nem veszélyeztetik. Igaz-e a természeti erőforrások korlátlansága függetlenül attól, hogy menynyi embert, milyen életszínvonalon kell eltartani? A következtetés nem lehet azonos 1 milliárd, 6 milliárd (az ezredforduló várható népessége) és 12—15 milliárd esetében (a biológusok feltételezése szerint ilyen lélekszám lesz arra, amire egy többé-kevésbé állandó népességszámot ki lehet alakítani). A törekvések pedig arra irányulnak, hogy országonként szélsőségesen eltérő életszínvonalakat a legmagasabb szinten egyenlítsék ki. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között egyrészt a természeti erőforrásokkal takarékosan kell bánni, másfelől vigyázni kell természeti környezetünk (levegő, víz, termőföld stb.) egyensúlyára. Ezek a posztulátumok megváltoztatják a gazdasági fejlődés egész rendszerét, hiszen gyökeres árválto
