Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Reisinger János: Heidegger költeménye
REISINGER JÁNOS: HEIDEGGER KÖLTEMÉNYE 83 kevesebb felelősséget érezhetett, mint mások érezhették volna a keresztyén tanítás elárulásáért. Gondolkodás-tőrténetileg tekintve sztoicizmusa nem jelentéktelen hagyományokat folytat. S noha nem „Krisztussal ejteti rabul gondolatait”, határozottan törekszik biztos mértékre, jóllehet emberi határozottsággal folytatott keresésnek kikerülhetetlen következménye tragikuma is. De talán az Heidegger jelentősége, hogy midőn az egyiket nem adja föl, a másikat sem szépíti meg. Radikálisan ateista ezért sem lehetett. Hallgassuk csak meg, hogyan hordozta és minősítette magában tragikumérzésének egyik indítékát! „Az »■etika« a »logiká«-val és a »fiziká«-val Platón iskolájában jelenik meg először” — írta a Humanizmus-levélben. — Az így értelmezett filozófia által megkezdett folyamat révén keletkezik a tudomány és múlik el a gondolkodás. Ez időszak előtt a gondolkodók sem a logikát, sem az etikát, sem pedig a fizikát nem ismerik. Gondolkodásuk mégsem logikátlan és nem is immorális. S a füsziszt oly mélységben és szélességben tudták gondolni, melyet egyetlen későbbi fizika sem tudott soha többé elérni. Szofoklész tragédiái, ha az ilyen összevetés egyáltalán megengedett, mondásaikban az éthoszt sokkal eredetibb módon tartalmazzák, mint Arisztotelésznek az etikáról szóló előadásai. Hérakleitosz egy mondása, mely csupán három szóból áll, oly egyszerű dolgot mond ki, hogy ebből az éthosz lényege közvetlenül megvilágosodik. Hérakleitosz mondása így hangzik: éthosz anthropo daimon. Ezt általában így szokták fordítani: „Az ember sajátsága a daimonja”. Ez a fordítás modern módon gondolkodik, nem görögül. Az éthosz szó tartózkodást jelent, lakóhelyet. Azt a nyitott teret jelöli, ahol az ember lakik. Nyitott tartózkodása megjelenni engedi azt, ami az ember lényege felé közeledik és megérkezve a közelében tartózkodik. Az ember tartózkodása annak megérkezését tartalmazza és őrzi meg, amihez az ember lényegében tartozik. Hérakleitosz szava szerint az a daimon az isten. A mondás tehát azt jelenti: az ember, amennyiben ember, az isten közelében lakik.” Hiányaival és értékeivel együtt egyszerűségre törekszik ez a költemény. Rejtélyes, s olykor talán akartan egyszerű szeretne lenni, Hérakleitosz töredékeinek igézetében. Olyan, mint valaha a Sztoikus gesztusa, egy Arisztotelész által elmesélt történetében. Egyszer bámészok csoportja kereste föl Hérakleitoszt, eleveníti föl az esetet Heidegger a Humanizmus-levélben. „Ügy vélték, olyan körülmények között találnak majd rá, mely az emberek hétköznapi életével ellentétben a kiválóság, ritkaság, s következőleg, a szertelenség jegyeit viseli magán.” Tévedtek. Hérakleitoszt sütőkemence mellett pillantották meg; melegedett. Mikor a bölcselő látogatóinak küszöbön visszahőkölő ámulatát észrevette, a következő szavakkal próbálta betessékelni őket: „Itt is jelen vannak az istenek”. Talán nem véletlen, hogy egy másik kései fénykép Heideggert is kemenceszélen ülve mutatja. Bizonyára nemcsak azt kívánta tudtul adni, hogy itt is lehet gondolkodni, hanem — a XX. század nagy sztoikus ki-állójaként — azt is, hogy itt még lehet gondolkodni. Hiszen a Holtösvények egyik tanulmányában azt kérdezte: „Melyik félelem nagyobb ma, mint a gondolkodástól való félelem?”
