Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 95 rabok. A legyengült „Taor megszédült: kenyér és bor. Az egyik kupa felé nyújtotta a kezét, s ajkához emelte. Aztán fölvett egy darab kovásztalan kenyeret, s lenyelte. Megingott, de nem esett el. A két angyal, aki szabadulása óta vigyázott rá, roppant szárnyai alá vette, s a nagy fényességekre nyíló éjszakai égen magával vitte — őt, a folyvást későn érkezőt, aki utolsó volt, s mégis elsőnek kapta meg az eucharisztiát.” Drámai feszültségű, lenyűgöző történet, mely lépten-nyomon áttetszővé teszi a beléje szőtt bibliai utalásokat, részleteket, Jézus szavait, hogy előtűnjék az író szándéka: a mélyebb értelmük megtalálása. S ez a mélyebb értelem: tiszta keresztyén mondanivaló. A bibliai vonatkozásokon túl a mű cselekmény- és gondolatfűzése saját szimbolikájával is a mélyebb jelentés felé készteti az olvasót. Például, hogy a fekete bőrűnek képzelt Gáspár a kis Jézust feketének látja. A regényben a háromkirályok története és a negyediké, arról tanúskodik a mai emberhez szólóan, hogy életmegoldást adó erők sugároznak ki a jászolbölcsőből, majd a felnőtt Jézusból, s köztük a legnagyobb a szeretet áldozata, Krisztus áldozata. A magyar színész legigazabb hivallása bontakozik ki Bessenyei Ferenc keserű szavaiból: a vele folytatott beszélgetést a Tiszatáj júliusi száma közölte. A hivatástudat megszállottjaként tekint vissza A külföldi egyházi sajtóból A Biblia — áru, olvasmány, megszólítás Elég futó pillantást vetni a különböző bibliakiadásokra, a Bibliával kapcsolatos könyvekre — akár az egyházi, akár a világi könyvkiadásban, akár itthon, akár külföldön —, s máris szembeötlő, hogy a Biblia iránti érdeklődés mennyire eleven. Az elmúlt nyolcvan évben ötven különféle német fordításban jelent meg a Biblia, de beláthatatlan a hasonmás kiadások, az archeológiái és palesztinai képekkel, modern felvételekkel illusztrált, különböző ti- pográfiájú kiadások sora. 40 éves pályájára. „Remekművek társaságában tölthettem az időm javát.” Erőt és erkölcsi igényt tanult azoktól a hősöktől, akiket játszott. „Erőt a megkerülhetetlen kérdés megválaszolásához: mit jelentett a történelemben és mit jelent ma a világnak ezen a pontján élni? Mit jelent ma magyarnak lenni? ...A hazafiság számomra az, ahogyan Németh László megfogalmazta: egy nép sorsához illő magatartás.” A nép szolgálatát, a magyarságtudat ápolását hiányolja a mai színházból. Nagy Péter egyetemi tanár, színházi szakember, a Népszabadság augusztus 2-i számában Bessenyei „sikolyához” (így nevezi) kapcsolódva megállapítja, hogy joggal emelte fel szavát „a művészi és nemzeti felelősség” háttérbe szorulásáért színházainkban. Ö a baj okát abban látja, hogy a színmű, a színész és a rendező jelentőségének ez a helyes sorrendje s szerves egysége felborult. Pedig a drámai mű mondanivalója a döntő — vallja —, a rendező feladata csak az írói szándék aktuális felszínre hozatala. Jó lenne, ha a két jelentős hang tovább hullámozna. Talán nem véletlen jelenség, hogy például egy közelmúltbeli előadásban nem ismertem rá Sha- kespeare-re, s az sem, hogy egyik színházunk elhagyta Az ember tragédiája utolsó mondatát, ami a mű kulcsa és fő mondanivalója. Veöreös Imre Az a könyv, melyből ennyi változatot lehet eladni, már áru is. Annál kapó- sabb áru, minél inkább olvassák. Jogos a legbuzgóbb terjesztőknek, a bibliatársulatoknak és az egyházaknak az aggodalma, hogy sok példány használatlanul porosodik, vagy ott marad az esküvői taxiban. A nyugatnémet Bibliakiadó 1976-os évkönyve ezért viselte ezt a címet: Könyvsiker olvasók nélkül (Der Bestseller ohne Leser). Üzleti és lelki érdek, hogy a Biblia olvasott könyv legyen.
