Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Martin Heidegger: A gondolkodás tapasztalatáról
MARTIN HEIDEGGER A gondolkodás tapasztalatáról* Üt és mérleg híd és ének egy ösvényen együtt áll. Menj és hordozd nincsed és szód ott, hol csak-egy utad jár. Midőn hajnalfény gyűl a hegyek mögött csöndesen ... A világ homálya sohasem oltja ki a lét fényét. Az isteneknek túl későn érkeztünk, s túl korán a létnek. Ebben a költeményben kezdődik az ember. Egy csillaghoz tartsunk: ennyi az egész. Gondolkodni — egy gondolatra szorítkozni, mely majdan csillagként áll meg a világ egén. Midőn vihar kerekedtén a szélkakas a kunyhóablak előtt énekel... Ha a gondolkodás hivatása a lét kihivásából ered, a sors beszéde gazdagabb lesz. Mihelyt szemünk van a dologra és szívünkben a szóra-hallás, sikerül a gondolkodás. Kevesek tapasztaltak abban, hogy megkülönböztessék a megtanított tárgyat az elgondolt dologtól. Ha a gondolkodásban szemben állók volnának és nem csupán vetélytársak, jobban állana a gondolkodás ügye. Midőn a fölszakadozott esőfelhőn hirtelen napsugár siklik át a rétek sötétjére ... Nem mi találunk rá a gondolatokra. Ök találnak ránk. Ez a beszélgetésre illő óra. Jöhet a derűs társas eszmélkedés, mely nem áll elő ellenkező vélemény fi- togtatásával, sem nem tűr engedékeny beleegyezést. A gondolkodás állhatatos marad ügyében. * M. Heidegger: Aus der Erfahrung der Denkens (Günther Neske, Pfullingen, 1954.).
