Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Bozóky Éva: Isten kezében: Részletek Sztehlo Gábor emlékiratából (Első rész)
70 BOZÓKY ÉVA: ISTEN KEZÉBEN tővé a későbbi Pax gyermekotthonok létrehozását is. Pedig ez a „B” szekció talán még a tizedrészét sem tette az 1944-ben Magyarországon végzett nemzetközi szolgálatnak. Maga az „A” szekció kétszer annyi embert mentett meg, és látott el a nemzetközi Vöröskereszt útján, mint a B. (...) A svéd Vörös- kereszthez és a nemzetközi gyermekmentő akciókhoz kapcsolódva többféle akciója volt. Nem beszélve a fővárosi intézmények1 és kórházak, klinikák segítéséről. (...) A világban kevés a hála, de tudom, hogy az 1945—46-os időkben hányán adtak hálát Istennek, és áldották a Vöröskereszt munkáját. Hány francia és lengyel katona, majd magyar ember köszönheti az életét a Nemzetközi Vöröskeresztnek. A rendszeresség és a szervezettség is elsősorban Born és munkatársai érdeme volt. Mindent megszerveztek. Az igazolások, az igazolványokkal ellátott emberek munkába állítása szervezetten és fennakadás nélkül történt még akkor is, amikor telefonösszeköttetés már nem volt.” Az otthonok létszáma óráról órára nőtt. Különféle korú, nemű gyermekeket kellett ellátni, együtt tartani, vigasztalni és megnyugtatni, feledtetni velük a szüntelen életveszélyt. „Nagyon jól működött a pesti szervezet is. (...) Ádler Rácz József, mint régi cserkész, igen praktikus, pontos ember volt, az élelemellátás mintaszerűen történt. Igyekezett a delegáció pesti vezetőségével is fenntartani a kapcsolatot, de ez sajnos nem ment könnyen. Ennek a pesti szervezetnek különösen azért kell értékelni a munkáját, mert bizony nem állt rendelkezésre annyi segítség, különösen autó, mint nekünk Budán. Ebben az időben Budán valóban a béke szigetén éltünk. A Tamás utcában a kora téli kertben nagy játékban találtam azt a 22 kislányt, akiket itt helyeztünk el. Egyikük sem érezte, hogy veszélyben lenne. Babák, labdák és egyéb játékszerek voltak használatban. Elhelyezésük szép és egészséges volt. A villa: átépített régi ház. A földszinten három teremszerű szoba, ez volt a gyerekeké, a tulajdonos a toronyhoz hasonló emeletre költözött fel. Felüdülés volt ellátogatni a Bogár utcai otthonba is. A Rózsadomb tetején volt a villa szép nagy kerttel. Sajnos pincéje nem lévén, légitámadások ellen nem sok védelmet adott. Mégis otthont jelentett annak a 45 fiúnak és kb. 12 felnőttnek, akik ott menedéket találtak. A konyhában Teri néni uralkodott Annus leányával. Valamikor vendéglője lehetett, így a fiúk igencsak meg voltak elégedve a koszttal. Eleinte Benes Lujzi, később Stiasznyi Éva volt a felelős vezető. Öröm volt látni a rendet és a tisztaságot. Három gondozónő nevére emlékszem csupán, az egyik volt Endrődi Hedda, a másik kettő pedig a két Beregi lány. Endrődi Hedda fáradhatatlan volt a játékok kitalálásában. Különösen a szellemet fejlesztő játékokat szerettette meg a fiúkkal. Nagy jelentősége volt ennek ezeknél a sérült lelkű gyerekeknél! Kis előadások, humoros jelenetek, faliújság szerkesztése, kánonok éneklése tarkították az egyébként eléggé egyhangú életet. A koratéli időben pedig a kertben hancúroztak. Két fiú mindig őrködött a villa két teraszán. Ha járőrt vagy rendőrt láttak, beszaladtak a házba. A kert kapuján és az ajtón kinn volt ugyan a Vöröskereszt védelmét jelző tábla, de azért soha sem ártott az óvatosság. (...) Mennyire más volt ez •az élet, mint az a nyugtalanság és rettegés, amit akár a Király utcában, akár később a Vilma Királynő úton tapasztaltam! A várban elhelyezett otthonok voltak a legzártabbak itt Budán. Az Űri utcában és a Lovas úton a gyermekeket még az utcára sem engedhették ki, kertjük sem volt. Viszont a többi pasaréti otthonban annál jobban érezték
