Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Káldy Zoltán: Az emberi tényezők a gazdasági életben
6 KÁLDY ZOLTÁN: AZ EMBERI TÉNYEZŐK .. . A munkaetika Ha a gazdasági élet kapcsán erkölcsi normákról beszélünk, akkor sokan azt majdnem kizárólag a munkához való viszony területére szűkítik le. Vagyis azt a kérdést vetik fel, hogy a gazdasági élet különböző szintjén dolgozó emberek miként viszonyulnak a munkához, jól használják-e ki a munkaidőt, törekszenek-e a minőségileg legjobb eredmény létrehozására, „tiszta ke- zűek-e” a munkában, megbecsülik-e a társadalmi tulajdont, csak olyan munkabért vesznek-e fel, amiért valóban megdolgoztak stb. Valóban rendkívül fontos a gazdasági életben ezeknek az erkölcsi normáknak az érvényesítése. Mondhatnánk azt is, hogy a tisztességes és becsületes munka elengedhetetlen feltétele a gazdasági élet fejlődésének. Ez megkövetelendő a dolgozó embertől, függetlenül attól, hogy szellemi vagy fizikai munkát végez, és függetlenül attól, hogy marxista vagy keresztyén világnézetű. Nekünk az evangélikus etika oldaláról nézve mindehhez hozzá kell még tennünk azt, hogy a mi etikánk szerint a munka végeredményben istentisztelet, amelyet Isten előtt és végső soron Istennek végzünk. Nem egyszerűen a munkabér becsületes megszolgálásáról van szó, hanem arról, hogy a munkával — a munkaidő kihasználásával és a minőségi munkával együtt — Istent szolgáljuk. Hálából. Másodszor: a munka nem valamiféle „robot”, „meló”, hanem etikánk szerint „hivatás”, olyan szolgálat tehát, amelyre maga Isten hívott el, ő maga állított abba bele. Ha pedig ő állított a munkába, akkor neki tartozunk felelősségei az elvégzett vagy el nem végzett munkáért. Végül evangélikus etikánk jellemző vonása, hogy a munkát — miközben azt Isten szolgálatában végezzük — felebarátunk javára kell hasznosítanunk. Ügy kell dolgoznunk, hogy munkánkkal — éspedig minőségi munkánkkal — segítsük kielégíteni felebarátunk szükségleteit, vagyis a munka végzésének nem a munkabér felvétele a végső célja, hanem az a felebarát, családtag, akinek a javára kell azt felhasználni. Nekünk az a véleményünk, hogy a magyar gazdasági életben mind a keresztyéneknek, mind a marxistáknak az eddiginél sokkal jobban kell érvényesíteniük a munkára vonatkozó erkölcsi normákat. Az erkölcsi normák erősítése nélkül nehezen képzelhető el gazdasági életünk továbbfejlődése, még akkor is, ha végrehajtjuk a termelési szerkezet megváltoztatását, új gépeket állítunk be, és hasznosítjuk tudósaink számos új találmányát. Más erkölcsi tényezők Mint említettük, a gazdasági élet kapcsán az erkölcsi normát szinte kizárólag a munkához való viszonyban szokták vizsgálni. Ez azonban valóban nagyon szűk terület. Az ember, aki a gazdasági életben a legkülönbözőbb szinteken a munkát végzi, nem pusztán munkás elvonatkozva minden más kapcsolattól, hanem családtag, munkatárs, beosztott vagy irányító. Azt lehetne gondolni, hogy ezek nem „érdekesek” a gazdasági élet számára. Szokták azt mondani, hogy „végezzék el az emberek jól a munkájukat, és bennünket nem érdekel a ’privát’ életük.” Csakhogy az emberi élet egy és teljes. Ezt az életet nem lehet szeletekre osztani, olyan szeletekre, amelyek nincsenek összefüggésben egymással. Éppen ezért a családi élet nem a „privát” élet területéhez tartozik, legfeljebb csak néhány vonatkozásban. Az, hogy a házastársak közötti kapcsolat rendezett vagy rendezetlen, szeretik, megbecsülik egymást, vagy kapcsolatuk a feszültségek sorozata, kihatással van a
