Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981

1981 / 1. szám - Zolnay László: Zmeskál Miklós, Beethoven magyar barátja

52 ZOLNAY LÁSZLÓ: ZMESKÁL MIKLÓS . .. az Augarten karnagya (hegedű), Nikolaus Kraft és Zmeskál Miklós (cselló) — valamennyien egyben komponisták is —, s körüknek tagja a cseh szökött jobbágyból lett világhírű kürtös, Giovanni Punto (eredeti nevén Johann Wenzel Stich). Velük muzsikál Brunsvik Ferenc is, magyar kancelláriai titkár és jeles csellista. A Brunsvik-család és Beethoven egyre szorosabb kapcsolatának szép em­léke, Beethoven martonvásári időzésének gyümölcse a feledhetetlen Appas- sionata. Ezt a remekművét 1807-ben Beethoven Brunsvik Ferencnek dedi­kálta. Az évek múltával Beethoven kedélye, egészsége megromlik. Zmeskálhoz írt levelei tükrözik: a beteg muzsikushoz a legjobb orvosokat hívják. Zmes­kál még egy bizonyos Pater Weisst is mozgósít, aki csodadoktor hírében áll. Amikor a beteg Beethoven egyre inkább elkomorul, Zmeskál magyarorszá­gi birtokáról saját boraival istápolja. Levelezésük hangján átütnek Beetho­ven vaskos humorának jelei. Az etikettszerű udvari embert gúnyolja Zmes- kálban. Néha előneveiből csinál szójátékokat; nevét is kifigurázza („Zmes- kall-Zmeskallität”). Utal Zmeskál bárói s grófi rokonaira is („Nicht Musik­graf, sondern Fressgraf”, „Liebster Baron Dreckfahrer” stb.) Mindez nem sérti Zmeskált; végig kitart Beethoven mellett. Amikor 1824. május 7-én be­mutatják a IX. szimfóniát, Zmeskál lázas betegen fekszik. Mégis hordszéken viteti el magát erre az emlékezetes hangversenyre. 1827 telén mind Beetho­ven, mind Zmeskál az ágyat nyomja. Betegágyukról leveleznek egymással, kölcsönösen bíznak felépülésükben. Beethoven utolsó levelében még Zmes­kált vigasztalja. Egy hétre rá Beethoven meghal. Az idősebb Zmeskál felépül. Beethoven halálával Zmeskál számára is örökre vége a bécsi szép napok­nak. A „Szent Szövetség” fővárosa is — számára — megkezdi halk és hosz- szas agóniáját. A Brunsvik-kör felbomlik. Ferenc eltűnik. Teréz a budai Vér­mező mellett proletár árvák nevelésének szenteli életét. A szép Brunsvik Jozefa, Deym grófné sem bukkan fel többé Zmeskál látókörében. Zmeskál már csak emlékei rendezgetésének él. Összeállítja a maga tizennégy vonós­négyesének kottáit. Időrendbe szedi Beethovennek hozzáírt másfélszáz le­velét. S mindezeket a bécsi Zenebarátok Társaságára hagyja. A Beethoven-óletrajzírók — Thayer, Sonnleithner, Romain Rolland, Adolf Sandberger — Mozart—Haydn—Beethoven olimposzi triásza mögött, a „ki­sebb istenek” sorában jelölik ki a zeneszerző Zmeskál tisztes helyét. Sand- berger Zmeskál művei közül a tizennyolc éves korában komponált B-dúr vonósnégyest a koraromantika előfutárának érzi. Zmeskál fő művének a D-dúr és a g-moll kvartettet tartja. Zmeskál Miklós hetvennégy éves korában, 1833. június 23-án halt meg Bécsben. Örököseként a Bécsi Zenebarátok Társasága kiadta három vonós­négyesét. (Ezek sem Ausztriában, sem Magyarországon már nem lelhetők fel). Zmeskál Miklós zeneszerzői utóéletéről — mint elöljáróban írtam — vol­taképpen A. Sandberger rántotta fel a feledés fátylát. Magyar kutatóink kö­zül — Beethoven, illetve Beethoven és Brunsvik Teréz életének kutatása közben — Czeke Marianne és Szabolcsi Bence emlékezett meg alakjáról. Az 1960-as években K. M. Pisarowitz német karmester (Mindelheim, NSZK) mutatott be Zmeskál-műveket — Németországban. Magam Ilse Krausnak a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde könyvtára le­véltárnokának jóvoltából az 1960-as években értesültem arról, hogy náluk változatlanul megvannak Zmeskál vonósnégyeseinek kottái. Ilse Kraus az­

Next

/
Thumbnails
Contents