Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Káldy Zoltán: Az emberi tényezők a gazdasági életben
4 KÁLDY ZOLTÁN: AZ EMBERI TÉNYEZŐK ... Idézünk a cikkből: „Joggal esik szó az emberi tényezők megnövekedett jelentőségéről és fontosságáról. A társadalom minden tagjával szemben megnőnek a követelmények, és ez különösen vonatkozik a legkülönbözőbb irányító, vezető posztokon dolgozókra”. Majd arról szól a szerző, hogy sajnálatos módon még mindig találkozunk a legkülönbözőbb szinteken olyan vezetőkkel, akik úgy látszik nem tudnak, vagy nem akarnak a helyzetükből eredő módon gondolkodni. Az emberi tényezők sorában lássunk néhányat, melyek jelentős módon befolyásolhatják egész gazdasági életünket. A gondolkodási mód Gazdasági életünkben nem közömbös a gazdasági vezető emberek gondolkodási módja. Az, hogy ragaszkodnak-e beidegződött régi utakhoz és módokhoz, melyek történelmünk bizonyos szakaszában gazdasági életünkre jellemzőek voltak, vagy pedig készek a problémákat új oldalról megközelíteni és új következtetéseket levonni. Ezt igénylik gazdasági vezetőink is. Így fogalmazza ezt Marjai József: „A magasabb fokú műveltségünk birtokában általános társadalmi reflexszé kell fejlesztenünk az igényességet, a szervezettséget, a kulturáltságot a technika kezelésében, a munkaszervezésben, a fogyasztásban és az emberi viszonyok területén egyaránt. Az effajta gondolkodási mód, reflex kifejlesztése ma sokszorta fontosabb, mint a termelés vagy a pénzbeli jövedelem növekedésének megtoldása még egy-két százalékkal.” Vagyis a gondolkodásmód megváltozása egész gazdasági életünk számára létfontosságú. Nagyon fontos szerepet játszanak gazdasági életünkben a gépek, a vegyi anyagok, a technológia, de a legmodernebb gépek sem pótolják a gondolkodó embert, aki képes mindig leleményesen újat kezdeni, a régit fejleszteni, a hibákat kijavítani, és ha kell egész gazdasági életünkben „pályamódosítást” végrehajtani. Ezt a keresztyén etika szempontjából különösen is aláhúzzuk, mert ebben látjuk biztosítékát annak, hogy nem a gépek és a technika kerül az ember fölé, hanem végül is az ember irányítja a gépeket, a technikát, és egy új gondolat jegyében maga alá rendeli a gépeket. Szakmai rátermettség Az emberi tényezőkhöz tartozik a szakmai rátermettség. Ezt röviden így is mondhatjuk: az embernek jól kell értenie ahhoz, amit csinál. Evangélikus etikánk oldaláról nézve ez azt jelenti, hogy hivatásunkat teljesen be kell töltenünk. Nem lehetünk hivatásunkban felkészületlenek, tudatlanok, a dolgokhoz nem értők, mert ezzel megkárosítanánk embertársainkat, a társadalmat, az emberi közösséget. Olyan időket élünk, amelyekben kinek-kinek a maga szakmáján belül a maximumot kell adnia. Aki ma nem olvas, tudását nem fejleszti, képzettségét időnként nem konfrontálja azoknak a tudásával és képzettségével, akik az élenjárnak, az hónapokon belül lemarad és sokszor behozhatatlan hátrányba jut. Ezt pedig megérzi nemcsak az a terület, amelyen éppen dolgozik, hanem összefüggésében az egész gazdasági élet. Azt is mondhatom, olyan mérnökökre, közgazdászokra, szakmunkásokra van szükség a munka minden területén, akik értik — éspedig magas fokon — a dolgukat. Még azt is meg merjük kockáztatni, hogy jelen gazdasági életünkben a kiváló emberek ideje jött el. Nem arra gondolunk, hogy csak a zsenik vi
