Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 91 mintegy másfélszáz — teljes, ill. részleges — kiadásban a szöveg átdolgozását, nyelvi avultságok kiküszöbölését a Károlyi-fordítás iránti olyan tisztelettel, mértéktartással vitték végbe, hogy az új kiadások megőrizték az eredeti Károlyi-biblia nyelvi értékét és sajátosságait. Csak a századfordulói revízió avatkozott bele erőteljesebben a régi szövegbe. Ez az átdolgozás 1908-ban jelent meg, 1905-ös dátummal. De vele párhuzamosan a régi szövegű bibliánkat is kiadták még 1930-ig. Ennek a régi szövegű bibliának gyakorlati értéke az idő múlásával egyre nő, mert a drága hasonmás kiadás kevesek tulajdona lehet. Érdemes előkeresni fiókok mélyéről az említett régi bibliákat, mert azokon keresztül hathat továbbra is a Károlyi-biblia nyelvi ereje szélesebb rétegek kezében. Ne veszítsük el ezt a másodlagos, de az eredetit közvetítő forrást a jövőben sem, amikor a hasonmás kiadás csak kevesekhez juthat el. A hasonmás kiadást érte kritika, hogy a margón levő kisebb betűs, kurzív jegyzetek kevésbé jól olvashatók: ez elkerülhető lett volna, ha fotóeljárás helyett új, de az eredetit pontosan utánzó betűkből, díszítő elemekből készült volna a könyv. Nem szólva az ezzel járó rendkívüli többletköltségről és munkáról, nekem így jobban tetszik, mert az itt-ott elmosódottabb betűk érzékeltetik a mai olvasóval: évszázadok koptatta Biblia van a kezében. Más kérdés, hogy felületes kötési munka miatt egyes példányok joggal okoztak bosz- szúságot a vásárlóknak, de ezeket a kiadó kicserélte. Egyébként a hasonmás kiadás készítési eljárásáról érdemes elolvasni a kísérőfüzetben Szántó Tibor írását, „a tipográfus jegyzetét”. Viszont sajnálatos, hogy a kísérőfüzet már említett szép irodalomtörténeti tanulmányába érthetetlenül vulgáris, történetietlen felekezeti elfogultság csúszott bele. Szabó András szerint a Károlyi-biblia készítésének idejére, tehát az' 1590-et megelőző évekre Magyarországon „lutheránus maradt a német nyelvű polgárság és a szlovák lakosság többsége — nekik nem volt szükségük magyar bibliára”. Ez az állítás nem felel. meg a magyar evangélikusság akkori számbeli helyzetének sem. Ezenkívül a lutheránus Bornemisza Péter tíz évvel a Károlyi-biblia megjelenése előtt készen volt, egyik levele szerint, a teljes Szentírás kiadására. Terve sokféle okból nem valósulhatott meg 1584-ben bekövetkezett haláláig, de az okok között nem szerepel az igény és a képesség hiánya. Különben is, kiknek adta ki nevezetes könyveit, ha nem elsősorban a magyar evangélikusságnak?! Jelképes jelentősége is van annak, hogy a vizsolyi Biblia az ő nyomdáját is magába foglaló műhelyben, az ő egykori nyomdásza, Mantskovit Bálint által készült. A lutheránus forrásokat is használó helvét fordítók — Károlyi és munkatársai — vizsolyi magyar Bibliája lett a magyarországi kálvinisták és magyar lutheránusok Bibliája századokon át. Nekünk, evangélikusoknak, ugyanúgy a szívünkhöz nőtt, s ezt nem törheti meg bennünk a keletkezési körülményeit egyoldalúan megvilágító felekezeti szemlélet —, annál kevésbé, mert Károlyi fordításának nincs kálvinista jellege, hanem a közös reformációi örökséget hordozza. Fényszórónk a Károlyi-biblia hasonmás kiadásának kulturális ünnepi eseményére, nyelvi jelentőségére irányította a figyelmet, de nem feledkezhetünk el, hogy ez a bibliafordítás a lényegét nem érintő átdolgozásokkal ezen a magyar földön sok-sok százezer hívőnek volt lelki kenyere — nekem is kora ifjúságomtól fogva. Nép és irodalom — a cím találó, és mégis kiegészítésre szorul. A közel 1000 oldalnyi két kötetben Czine Mihály több mint húszesztendős terméséből ad válogatást a Szépirodalmi Könyvkiadó. A szó legjobb értelmében népszerű irodalomtörténészünk tanulmányai, cikkei, előadásai szenvedélyesen a magyarság, a korszerű magyarság jegyében fogantak. Nemcsak ő jött a magyar népből, fő alakjai is a népi magyarság szószólói: Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István és mások. Ez a szenvedély tágítja a kört az országhatáron túlra, a szomszédos magyar kisebbségi-nemzetiségi irodalmakra. S hogy ez a látás mennyire nem beszű
