Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Nikolaj A. Zabolotszkij: Dosztojevszkij az ökumenikus mozgalom szemszögéből
7° N. A. ZABOLOTSZKIJ: DOSZTOJEVSZKIJ... Dosztojevszkij egyik regénye a Szegény emberek címet viseli. A „szegénység” mint közpanlti (gondolat a szerző több művében is megtalálható. A szegénységről általában mint materiális szegénységről esik szó, de a materiális szegénység mögött valami ennél sokkal borzasztóbbat, pusztítóbb erejűt is megfigyelhetünk, éspedig a lelki elnyomorodást. A szegények és gazdagok közötti szörnyű szakadék előbb vagy utóbb hatalmas robbanáshoz vezet majd, amely nagyon sok ember 'életébe fog kerülni. Erről nem szabad megfeledkezni, s ebiből a szempontból helyes az Egyházaik Világtanácsának „Az egyházaik részvétele a fejlődésben” bizottsága programja: „az egyház legyen szolidáris a szegényekkel”. De mélyebb dolgokra is gondolnunk kell. Dosztojevszkij egy helyen a Jelenések Könyvének szövegét idézi: ,,A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ... Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem meleg. Bár hideg volnál, vagy meleg! Ezért mivel langyos vagy, és sem meleg, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel 3, 14—16.) Dosztojevszkij szerint azok a hidegek, akik eszmeileg a Nagy Inkvizítor követői, azé, aki szentül ragaszkodik ahhoz, hogy ő ismeri a „bölcs lelket”, és azok a melegek, akik Krisztus hallgatag árnyékát követik, azét, aki itt is, ott is lámpásokat gyújt, hogy legalább „néhány vénasszony” (Kirillov az Ördögökben) szálmára megköny- nyebbülésit szerezzen. A langyosok pedig a többség, akik csak azért élnek, mert világrahozták őket. Csak élnek, minden energiájúikat saját egoista, kicsinyes, sekély szükségleteik kielégítésére fordítják. Az ilyen emberek gazdagodnak, de nem Istenben. Rajtuk kívül ott van még az embereknek az a típusa, akiket Dosztojevszkij a Feljegyzések a holtak házából című művében így írt le: „különös jámbor természetű és többnyire nem is lusta egyedek, akiknek a sors az örökös kolduséletet juttatta osztályrészül. Ezek az örökké társtalan csavargók mindig lompasak, elkeseredettek, (és mindig valakinek a zsarnoksága alatt élnek. Irtóznák minden önálló próbálkozástól, vállalkozástól (ez számukra gondot és terhet jelent)... Mintha csak azért jöttek volna a világra, hogy (mindig csák szolgáljanak ..., úgy táncoljanak, ahogy mások fütyülnek ... Rendeltetésűik — idegen akarat kiszolgálása ... Nincs az a megrendítő átalakulás, ami gazdaggá tehetné őket... Örök koldusok ... Ilyen egyének nemcsák a nép körében találhatók meg, de a társadalom valameny- nyi rétegében, a pártokban, a folyóiratoknál és egyesületekben is.” Valószínűleg összefügg az, amit Szent János a Jelenések Könyvében a laodiceai gyülekezetről írt, és az, amit Dosztojevszkij a „különös egyedékfcel” kapcsolatban megjegyzett. Az előbbi az utóbbi nélkül nem létezhet. A kettő együtt, a gazdag laodiceaiak elbizakodottsága és a „különös egyedek” „örök koldus volta” együttesen képezi a lelki megnyomorodás jelenségét. Chardin iis ezt a témát érinti az Emberiség Jövője című kötetében, amikor azt mondja, hogy ia közönyös, éniközpontú többség langyosságát meg lehet változtatni, és a haladás szolgálatába kell állítani, (amelyben a „hit és Isten”, hit és a Világ „egyesítése” hatalmas szellemi ösztönző erőt jelenthetne a tökéletesedés elérésének irányában: vagyis felveti pontosan azt a gondolatot, amelyet az emberiség még nem tett a magáévá, amelyet az ökumenikus mozgalomban is csak mostanában kezdenek felismerni. Az emberek nem lesznek egycsapásna boldogok a forradalmi változások után. A boldogság az ,4gaz győzelme” után is csak vonzó álom marad, amelyért ismét meg kell harcolni, növelve la bennünk levő öntudat osságot, felelősséget; „új típusú embert” kell nevelnünk, olyat, aki magasan áll emberi méltóság tekintetiében és aki teljesen átadja magát a társadalmi eszmének.
