Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Hafenscher Károly: A misszió mai értelmezése
HAFENSCHER KÁROLY A misszió mai értelmezése Az egyház helyesen teszi, ha minden korban újra tisztázza és fogalmazza legalapvetőbb kérdéseit. Ez áll a mi korunkra is, a misszióval kapcsolatban is. Minden felekezet gyakorolja is ezt a tisztázást napjainkban hazai méretekben és felekezeti világszervezetekben egyaránt. A második világháború óta nem volt olyan keresztyén világgyűlés, amely szóba ne hozta volna a misszió ügyét. Az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség világgyűléseire éppen úgy érvényes ez, mint a Vatikáni Zsinatra. Sőt tartottak külön missziói konferenciákat, kontinentális és világméretekben egyaránt. Századunk első világgyűlése (Edinburgh 1910) már az ilyen misszió világkonferencia volt, az utolsó ilyen jellegű világgyűlés az ausztráliai Mel- boume-ben volt tavaly (1980); felekezeti világszervezetekhez nem tartozó keresztyének — az ún. evangéliumiak — is rendeztek e témakörben világgyűlést Lausanne-ban, 1978-ban. A Magyarországi Evangélikus Egyház is hallatta hangját, kifejezte meggyőződését a misszióról, itthon is, külföldi fórumokon is. (Lásd a Lelkipásztor iés az Evangélikus Élet 1977-es évfolyamát.) A Lutheránus Világszövetség Dar-as-Salaam-ban tartott világgyűlésén ismételten előkerült ez a téma; abban az esztendőben angolul és magyarul megjelent tanulmányi hozzájárulásunk. A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlésén ugyanebben az évben hangzott el Káldy Zoltán püspöki jelentése ilyen címen: A diakóniai teológia és a misszió. Ezek az írások és előadások eloszlathatták azt a hiedelmet, hogy a misszió témája tabu, elő sem hozható Magyarországon, a mai társadalmi körübnényeinik között, hiszen mellékessé Vált az Isten és ember viszonya, csupán ember és ember, közösség és közösség relációban gondolkozunk és élünk. Szolgálatunk nem Isten-szolgálat többé, hanem kiszolgálása egyfajta szocialista humanizmusnak, vagy a, régi amerikai „Szociális evangélium” mai kelet-európai változata. Akik ismerik hozzászólásainkat, világosan láthatják, hogy ilyesmiről szó sincs, ezek a vádak hamisaik. Missziód értelmezésünk nem mozog csupán, imimamens vonalon (noha ezt sem tartja jelentéktelennek), hanem a legátfogóbb teljességre törekszik. Nyersen fogalmazva századunkban két fő irány mutatható ki a misiszió- val kapcsolatban: 1. az evamgélizáció iránya, 2. a humanizáció iránya. Mi nem tartjuk szükségesnek azt, hogy e két irányzat kizárja egymást, sőt azt vallják, hogy a misszió teljes felfogása mindkettőt magába ölelheti. 1. Jézus Krisztus a küldő ma is. ö, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon, küldte tanítványait: „Amint engem küldött az Atya, 'én is úgy küldelek titeket”. Ez a küldő parancs érvényes ma
