Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Fabiny Tibor: A Türelmi Rendelet értékelése
FABINY TIBOR: A TÜRELMI RENDELET ÉRTÉKELÉSE 27 Fellendüléséihez éppen ezékben az években járult hozzá legerősebben Tessedik Sámuelnek részben a filantrópistáik emberbaráti elveit tükröző l‘i » szarvasi ,,szorgalmatossági” iskolája, amely a népoktatás, a termelő munkára nevelés, a tanítóképzés és a nőnevelés terén egyaránt úttörő ikezdaményezés volt. A bécsi iskolapolitikai elképzelésekkel szemben azonban tudvalevőleg ellenállást tanúsítottak az evangélikusok, részben még az 1777-es Ratio Educationiis, részben II. József több iskolai rendelet© miatt. Az ellenállás oka kezdetben a felekezeti iskolák autonómiájához való szívós ragaszkodás, majd pedig a kötelező német nyelvű tanítás elrendelése volt. Mindkettő akadályozta a jozefinista oktatásügy hazai sikerét. Az ellentmondásos, sőt olykor igen feszült helyzet azonban hozzájárult új evangélikus iskolarendszer kifejlődéséhez. Ennek eredményeként alsó szinten lassan eltűntek a „zugiskolák”, a kiváló oktatók és lelkes patrónusok pedig egyre inkább hozzájárultak az elemi fokú iskolázás magasabb szintre emeléséhez. Egyre több helyen létesültek anyanyelvű falusi és városi iskolák. A fejlettebb városok iparos és kereskedő polgárságának az igényeit az elemi osztályokra épülő, rendszerint 1—2 éves „polgári” iskolák elégítették ki, amelyek az általános műveltség mellett bizonyos gyakorlati-technikai ismereteket is nyújtottak. Az egyházi iskolai élet buzgóságára jellemző adat, hogy már 1785-ben két iskolát: az aszódit és a szarvasit „schola capitalis” rendszerű főiskolává akarták fejleszteni. Evangélikus Országos Levéltárunk egyik egykorú irata bizonyítja, hogy az akkori négy egyházkerületben 1788-ban 8 evangélikus és 7 református, összesen 15 magasabb fokú protestáns iskola működött, azaz kisebb lélekszámúnk ellenére az evangélikus iskoláink vezettek protestáns viszonylatban. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a magyar evangéli- kusság számaráhyát messze meghaladó mértékben vette ki részét a XIX. század folyamán hazánk kulturális életének formálásából. 4. A tolerancia eszméje serkentőleg hatott a jozefinizmus korának egyházművészetére és evangélikus templomépítészetünk fejlődésére. Egyházunkban épülhetett néhány templom Mária Terézia uralkodása idején is. Ezek létrejöttét egy-egy földesúr, patrónus vagy befolyásos városi tanács buzgósága tette lehetővé. Fordulat ebben a vonatkozásban is a Türelmi Rendelet megjelenésével következett be. Olvashatunk jegyzőkönyveket, amelyekből kitűnik, hogy egyes presbitériumok még a rendelet kihirdetésének napján összejöttek, és előterjesztették 'építési tervüket. Kezdetben akadályokba is ütköztek — mint a torony, a harang és az utcai bejárat 'tilalma —, ezeket a megkötéseket azonban a hatóságok fokozatosan visszavonták. Az engedélyek kiadásánál nem is mindig ragaszkodtak a rendeletben előírt „legalább száz család” meglétéhez sem. Akadályt inkább egy-egy gyülekezet anyagi elesettsége Okozott, ami hátráltatta ia templom vagy iskola felépítését. A tolerancia-korszak művészettörténeti jelentősége egyházunk számára abban van, hogy ettől az időtől kezdve beszélhetünk magyar protestáns templomépítészetről. Az első tíz évben mintegy 80 építészetileg értékes templom épült klasiszicizáló későbardkk stílusban. Az építkezési láz a következő évtizedekben sem csökkent. Ismeretes, hogy első fővárosi evangélikus ternplo- __ m unkát, a Deák téri templomot Pollack Mihály, a debreceni református nagytemplomot pedig Péchy Mihály építette: mindkettő a hazai klasszicizmus kiváló alkotása. A Türelmi Rendelet utáni kor első templomai sck szép műtárgyat — főként ötvösműveket, óntárgyakat, faszobrokat és fest-
