Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Dóka Zoltán: Istenről – ma
8 DÓKA ZOLTÁN Istenről — ma A keresztyén bizonyságtétel kettős vonzásban történik. Köti a múlt, mert „az Ige testté lett” (Jn 1,14), azaz Isten a názáreti Jézus által, a történelem esetlegességébe rejtve szólította meg az embervilágot. De ugyanilyen mértékben köti a mindenkori jelen is, azaz a konkrét hallgatóság, amelyet a bizonyságtétel szembesíteni akar a megszólító Istennel. Közel kétezer éve mérhetetlen szellemi energiát fordított és fordít a ke- resztyénség arra, hogy a bizonyságtétel múlthoz való kötöttségét tisztázza. A második kötöttség viszont évszázadokon át közel sem kapott ekkora figyelmet. Igaz, nem is vált problematikussá mindaddig, amíg az igehirdető és igehallgató azonos vagy hasonló, vallásos világszemléleti előfeltételek között élt és gondolkodott. Itt csak az a kérdés vált mindig újra kritikussá, hogy „kicsoda az Isten?”, vagy „milyen az Isten?”, de sohasem az, hogy „van-e Isten?” Radikálisan megváltozott azonban az igehirdető egyház helyzete az újkorban a gondolkodás szekularizálódásával. Ez a folyamat már a humanizmussal elindult, majd erőteljes lendületet kapott a felvilágosodással. Századunk technikai forradalma pedig teljes mértékben kibontakoztatta és a gondolkodás általános jellemzőjévé tette. Az ún. természettudományos gondolkodás révén kialakult szekuláris élet- és világszemlélet szerint a világ olyan homogén valóság, amely éppen ezért önmagában érthető és megismerhető az ember számára. Ahhoz, hogy benne eligazodjunk, nincs szükség egy másik, transcendens világ, Isten vagy istenek feltételezésére. A vallás nem a valóság kettős, dualista jellegének bizonysága, hanem az ember eltorzult, irreális viszonyulása az egyetlen materiális valósághoz. Az isten-képzet nem egy objektív valóság tükröződése az ember tudatában, hanem e torz viszonyulás következménye, kivetítődése, amelyet éppen ezért nem vallásos, teológiai, hanem antropológiai, pszichológiai és társadalmi kategóriákban lehet és kell értelmezni. Ez a lényegében materialista valóságértelmezés ma már az átlagemberek gondolkodását, életérzését is egyre jobban áthatja. Aligha él ma őszinte, gondolkodó keresztyén, aki ennek a szekuláris szemléletnek a hatásait önmagán is ne tapasztalná. De annál élesebben vetődik fel a kérdés: hogyan mondható el ebben a helyzetben a keresztyén bizonyságtétel Istenről úgy, hogy az a materialista gondolkodó számára is érthető, realizálható és ezért (!) valóságos döntés elé állító legyen? Nem térhetünk ki a kérdés elől, ha azt akarjuk, hogy igehirdetésünk, bizonyságtételünk valóban célba találjon. Vi
