Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Harmati Béla: Keresztyén-marxista dialógus. A Lutheránus Világszövetség tanulmányi vállalkozása 1970–80
HARMATI BÉLA: KERESZTYÉN—MARXISTA DIALÓGUS §5 a környezetet, azután a keresztyénség és a marxizmus helyi szituációit, harmadszor pedig a találkozás területeit vizsgálták. A környezet vizsgálata szempontjából a földrajzi-politikai tényezők szerepére különösen is rámutattak a Chiléről vagy Dél-Afrikáról szóló beszámolók, hiszen a chilei képviselőnek a tanulmányi munka folyamán menekülnie kellett az országból, a namíbiai függetlenség kérdése pedig éppen az ottani színes evangélikus egyházak munkája számára jelent problémát. Az afrikai és ázsiai egyházak hangsúlyozták a kulturális, vallási, nyelvi és törzsi környezet szerepét, így például a tanzániai „ujamaa”-gondolat (család, nagycsalád, közösség) és a keresztyén gyülekezet vagy a szocialista társadalom közösségre vonatkozó elképzeléseinek rokonságát. A környezet elemzéséhez tartozott a különböző országok társadalmi osztálytagozódásának és az illető társadalomnak a forradalomhoz való viszonya vizsgálata (forradalomelőtti, forradalmi, forradalom utáni vagy ellenforradalmi helyzet). A keresztyénség és a marxizmus helyi szituációit vizsgálva a következő típusok kerültek elő: többségi, ún. népegyházak, kisebbségi egyházak, misz- sziós egyházak, szétszórt keresztyén csoportok más vallások között. A kisebb keresztyén egyházaknál és gyülekezeteknél fontos szempontnak látszik az illetők függőségének mértéke a misszionáló anya-egyháztól, államtól stb. A marxizmust képviselő különböző csoportok közötti különbségek is elemzésre kerültek a hatalmi státusz megjelölésével (uralmi helyzet, koalíciós helyzet, ellenzék vagy üldözött, földalatti munkára kényszerített). A találkozás különböző területei lehetnek az intézmények, a gyakorlat és az elmélet. Széles változatosságot mutatnak itt a különböző országok. Hiszen a gyakorlati együttműködés együtt járhat az ideológiai ellentétekkel, az intézmények területén való kiegyezés pedig nem jelenti az elméleti kiegyezést is vagy fordítva.7 Két nagyon eltérő helyzetre különösen is fölfigyeltek a csoport tagjai: Tanzánia és Latin-Amerika példájára. Sajnos, a mostani ismertetés keretei között nem térhetünk ki részletesen egyik helyzetre sem. Az egyik oldalon Tanzánia „marxizmus nélküli szocializmusa” (TANU-program, ujamaa-gondolat), a másik oldalon pedig a Latin-Amerikából származó „keresztyének a szo- cializmusért”-mozgalom áll, amelyik keveri a keresztyénséget és marxizmust, az evangéliumot és az ideológiát. Az európai szocialista országokban élő keresztyénség helyzetének elemzésénél segítségünkre volt, hogy az egyes országok helyzetének, a keresztyénség és szocializmus találkozásának eseményeire és dokumentumaira vonatkozólag olyan információs könyvek állnak rendelkezésre, melyek kerülik a korábbi kiadványok hidegháborús hangját és részrehajló magyarázatát.8 A Magyarországi Evangélikus Egyház tanulmányi csoportja kilenc tagból állt. A nemzetközi tapasztalatcserébe egyrészt a magyarországi egyházi helyzet, az egyházak és az állam jó és rendezett viszonyának ismertetésével kapcsolódtunk bele, valamint három területen végeztünk tanulmányokat: a) Marxista vélemények a keresztyénségről; b) A keresztyének helyzete a mai magyar társadalomban; c) Az ateizmus helye és szerepe a mai magyar marxizmusban.9 A nemzetközi tanulmányi munka összefoglalása szerint a keresztyénség és a marxizmus találkozásának négy tapasztalt alapformája kristályosodott ki: a) visszahúzódás, a közélettől és a dialógustól való elzárkózás, ún. „semlegesség”; b) oppozíció, szembenállás; c) konformitás, ideológiai keveredés; d) diakóniai-krit.ikai együttélés, gyakorlati és elméleti dialógus.10 Ezekhez a
