Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 1. szám - Fabiny Tamás: Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről

8o

FABINY TAMÁS: ARCKÉPVÁZLAT RUZICSKAY GYÖRGYRŐL

lamint az emberi méltóság legnagyobbra becsülése. Módszerével újat hozott. A biofestészettel is beírta nevét a művészet jelen történetébe. De talán még ennél is többet mond az ezt létrehozó érzés: a humánum.

Negyedik tollvonás: a gondolkodó, bölcselő

Egy pillantással kellene átfogni valamennyi művét, hogy lássuk, szinte minden rajzával és festményével elgondolkoztat, valamilyen igaz bölcsességet fejez ki. Ezért tarthatjuk legmegfelelőbb önkifejezési formájának a rajzsorozatot, amelyet saját szövegével, versével értelmez. Mennyire elgondolkoztat például a legutóbb megjelent Fantasztikus utazás minden egyes darabja! Több ez akadálytalan száguldozásnál a történelemben, hiszen a szinte játékos rajzok mélyéről egy sokat tapasztalt és sokat tudó bölcs ember józan, igaz szava hallik.

Bizonyos „összkultúrát” tükröz Ruzicskay György életműve, kicsiben legalábbis: a festészet mellett szobrot is készített, majd szerepet kap a szó, a dráma, de a zene is — például Bartók Cantata Profanáját rajzolta meg a biofestészet eszközeivel, vagy Liszt életét és zenéjét festette meg.

Ehhez más művészekkel való kapcsolata is hozzájárulhat: emberi és művészi tulajdonságai bizonyára vonzzák a különféle alkotókat. És mégis: az alkotáshoz szerinte egyedüllét kell.

Ruzicskay György: Baudelaire: A romlás virágai (bio-festmény, 1960)