Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 1. szám - Fabiny Tamás: Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről

8o FABINY TAMÁS: ARCKÉPVÁZLAT RUZICSKAY GYÖRGYRŐL lamint az emberi méltóság legnagyobbra becsülése. Módszerével újat hozott. A biofestészettel is beírta nevét a művészet jelen történetébe. De talán még ennél is többet mond az ezt létrehozó érzés: a humánum. Negyedik tollvonás: a gondolkodó, bölcselő Egy pillantással kellene átfogni valamennyi művét, hogy lássuk, szinte min­den rajzával és festményével elgondolkoztat, valamilyen igaz bölcsességet fejez ki. Ezért tarthatjuk legmegfelelőbb önkifejezési formájának a rajzso­rozatot, amelyet saját szövegével, versével értelmez. Mennyire elgondolkoz­tat például a legutóbb megjelent Fantasztikus utazás minden egyes darab­ja! Több ez akadálytalan száguldozásnál a történelemben, hiszen a szinte játékos rajzok mélyéről egy sokat tapasztalt és sokat tudó bölcs ember jó­zan, igaz szava hallik. Bizonyos „összkultúrát” tükröz Ruzicskay György életműve, kicsiben leg­alábbis: a festészet mellett szobrot is készített, majd szerepet kap a szó, a dráma, de a zene is — például Bartók Cantata Profanáját rajzolta meg a bio­festészet eszközeivel, vagy Liszt életét és zenéjét festette meg. Ehhez más művészekkel való kapcsolata is hozzájárulhat: emberi és mű­vészi tulajdonságai bizonyára vonzzák a különféle alkotókat. És mégis: az alkotáshoz szerinte egyedüllét kell. Ruzicskay György: Baudelaire: A romlás virágai (bio-festmény, 1960)

Next

/
Thumbnails
Contents