Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 1. szám - Fabiny Tamás: Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről

FABINY TAMÁS: ARCKÉPVÁZLAT RUZICSKAY GYÖRGYRŐL

77

pe, annak lelkisége is hatott rám. A szarvasi ember. Erejét a földtől nyerő Antaioszként vágyódom vissza újra meg újra erre a vidékre.”)

A Szarvason hallatlan jelentőségű felvilágosító és népművelő munkát végző evangélikus lelkész, Tessedik hatása is kétségtelen. A festőművész gyönyörködtető albumot készített Tessedik halálának 150 éves évfordulójára (1970), amelyet ezekkel a szavakkal vezet be:

(„A rendkívüli emberek sorsa az övé. Újat akarnak, de sokszor tragikusan elbuknak a kicsinyes, féltékeny és elmaradt környezetben.

Tessedik Sámuel sorsa példa arra is, hogy túl mindenen: az Alkotás megmarad és győzedelmeskedik.”)

Van még, amit a művész örökségül kapott: édesanyja festeni-szeretetét. Azokat az egyszerű, naiv képeket, amelyek egyúttal a népművészetet is közvetítették számára. Megtanulta, hogy megörökítheti, amit lát, s abban egyszerre több is lehet puszta ábrázolásnál: gondolatait, álmait is rárajzolhatja egy papírlapra. Amit belül lát, annak továbbadását kísérelheti meg.

Második tollvonás: a tanulmányok

Egy fiatal tehetség számára döntően meghatározó, hogy van-e, aki az árulkodó jeleket megérti, és így elősegíti továbbtanulását, kibontakozását.

(„Becsülöm az evangélikus örökséget is, amit kaptam, de úgy látom, hogy egy téves etikai berögződés könnyen veszélyessé válhat. Nevezetesen a túlzott alázatosság, az olyan szerénység, amely szüntelen elfogódottsággal jár együtt. Egy fiataltól nem kérhetjük számon önmaga egyéniségének feladását —, amíg ki sem alakult az! Nekem talán szerencsém volt, mert akadt valaki, akinek gondja volt rám.”)

Igen, tanítójának sikerült keresztülvinnie, hogy a fiú festőiskolába kerüljön, így az nem kallódhatott el. Innen fogva aztán látszólag nyílegyenes fejlődésének útja a legkiválóbb iskolák és a legszebb sikerek, a Munkácsy- díj és két Grand Prix felé.

Nagyvárad. Sajátos lelkületével inspirálta, buzdította és segítette. Alkotó és befogadó nagyszerű egymásra találásának színhelye ez a város. A pezsgő szellemi élet valósággal hajtotta a művészt: itt esemény, beszédtéma volt egy vers, egy kép születése.

(„Ez a hivő publikum talán egyedülálló. Átkarolt lelkesedésével és hitével. Később legfeljebb Szeged, a maga irodalmi körével, majd esetleg Pécs közelíti meg ezt a szellemet.”)

Pesten, a nagyvárosban már hiányzott ez a spontán lelkesedni tudás, itt inkább prózai környezetbe került művészete.

Majd a felbecsülhetetlen jelentőségű külföldi tanulmányok következtek: először München, amely legtöbb neves festőnk kiindulásául szolgált (Munkácsy, Székely Bertalan, Benczúr Gyula). Már itt kiemelkedőt, feltűnést keltőt alkotott Ámón, egyiptomi énekesnő meséjének rajzzal és szöveggel való megörökítésével. Ez — amellett, hogy már felvillantja későbbi kedvelt műfaját: a szöveges dramaturgiát ötvözi a sorozatot képező rajzokkal — azt a kísérletét is kifejezi, hogy önmagában a festőt és a gondolkodót egy szintre hozza, a kettő szintézisét megvalósítsa.

Olaszországi és franciaországi útja már egy kiforrott művész pályájának állomásait jelentik — Firenze, Róma, de mindenekfelett Párizs lenyűgöző hatásával.