Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Csepregi Béla: Lelkész a bíróság előtt
72 CSEPREGI BÉLA: LELKÉSZ A BÍRÖSÁG ELŐTT A Kertaljai Olvasókör a földmunkások tömörülése, a frontról hazatért katonák találkozóhelye. Ide gyakran hívják Bohár Lászlót. Előadásokat kérnek tőle társadalmi, irodalmi és politikai kérdésekről. El is megy szívesen, és tudásával, tájékozottságával szolgál az egyszerű népnek. Lehettek olyanok is, akik rossz szemmel nézték az itt folyó munkát, mert 1919. január 19-én szószékről hirdette a lelkész: „A Kertaljai Olvasókör tagjainak felkérésére közhírré teszem, hogy ők semmiféle szélsőséges dologra nem törekszenek, ők is kisgazdapárti programot vallanak, s ezért senkinek semmi oka nem lehet velük szemben való bizalmatlanságra.” Sárszentlőrincen régi probléma volt a föld nélküli zsellérek nagy száma. A község nagy uradalmak szorításában élt minden terjeszkedési lehetőség nélkül. Itt a földmunkások problémáját lehetetlen volt megoldani földreform nélkül. Így látta ezt Bohár László is, s ezért a polgári forradalom idején vállalta a földosztó bizottság elnökségét. A Tanácsköztársaság idején megalakuló Szakszervezet elnökének is őt választották meg. Így került egyre jobban előtérbe, közszereplésbe. Olyankor, mikor a falusi értelmiség inkább visszahúzódott, félreállt. Viszont az egyszerű népnek problémái voltak. Tanácsadó, vezető kellett neki. Szívesen támaszkodtak papjuk tudására, szó- és íráskészségére. Kérték ügyük előadására, képviseletére. Bohár László nem hárította el őket. Együtt élt a néppel, együtt is érzett vele. A szocialista forradalom győzelmében joggal látta a föld nélküli mező- gazdasági munkásság sorsának jobbra fordulását. Ennek őszintén örült és kifejezésre is juttatta egy uradalmi cseléd hívének temetésekor: „Éppen most kellett meghalnod, amikor reátok egy szebb, jobb kor hajnala dereng ... nem lesztek többé rabszolgák, egyenlők lesztek uraitokkal.” Mondanom se kell, hogy ez a temetési beszéd is ott szerepelt később az ellene gyűjtött vádanyagban. Forradalmi idők prédikátora A háború utáni összeomlás újabb leckét adott fel Bohár Lászlónak. Forrongásba került Európa, forrongásba került az ország. Ekkor fordult figyelme fokozottabban társadalomtudományi, politikai kérdések felé. Előbb csak rendeletekre, szociális intézkedésekre oktatta ki híveit a szószékről is, 1918. december 15-én kihirdette: ,,A jövő vasárnaptól kezdve — karácsony első ünnepét kivéve — prédikációnkat néhány vasárnapon át a jelenlegi politikai helyzetnek, különösen a szocializmus ismertetésének fogjuk szentelni. Aki tisztán akar látni, aki ismerni akarja a kialakuló pártok mibenlétét, annak figyelmét felhívjuk.” Ne csodálkozzunk ezen a szokatlan prédikáció témasoron, hiszen akkor felbomlóban volt a rend az egész országban. A Károlyi vezette polgári demokrácia csődbe jutott. A nemzetiségi területek elszakadtak Magyarországtól. A kormány nem tudott úrrá lenni a magyarlakta területeken sem. Teljes a zavar ideológiai, vagyonbiztonsági és sok helyütt életbiztonsági szempontból is. Ilyen körülmények között csoda-e, ha egy felelős gyülekezeti pásztor, községi vezető tanítani akarja a rá hallgatókat. Ez alkalommal a szószékről is, politikai kérdésekben való tisztánlátásra is, még ha karácsony van is küszöbön. Az idősebbek még ma is emlegetik a prédikációt, amelyben „Bohár László levezette az egész francia forradalmat.” Az ilyen prédikációk persze fegyvert adtak ellenségei kezébe a forradalom leverése után. Ezek ellen a vádak ellen a következőképpen védekezett: „A
