Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Csepregi Béla: Lelkész a bíróság előtt
7i CSEPREGI BÉLA Lelkész a bíróság előtt Bohár László 1910. szeptember 5-én került Sárszentlőrincre a betegeskedő Sántha Károly mellé segédlelkésznek. Főnöke nyugdíjba vonultával meg is választották helyére, és tisztébe maga Gyurátz Ferenc püspök iktatta be 1911. október 15-én. Nincsen itt helyünk a buzgó fiatal lelkész építő munkájának leírására, azért csak azok felé a tényezők felé fordítjuk figyelmünket, amelyek a későbbi események kiváltói és sorsának meghatározói lettek. Bohár Lászlót a földműves szülőktől való származás erős szála kötötte a falusi néphez. Gyülekezete paraszti rétege nem volt idegen számára. A paraszti életforma sem. Javadalmi földjét, ill. annak egy részét maga művelte. Ma is emlegetik, milyen jó lovakat tartott, s milyen szép asztagot tudott rakni. Elődje nagy házat vitt, paróchiája a környékbeli birtokosok, középosztálybeliek, lelkészcsaládok találkozóhelye volt. Bohárék jöttével ez megszűnt. Nem kereste az urak barátságát, jól érezte magát a parasztok között. Mikor birtokos hívei sikamlós viccet engedtek meg maguknak jelenlétében, távozott. A kisemberek azonban közel álltak szívéhez. Minden ügyüket magáévá tette. Kioktatta őket a rendeletek ismeretére, segítette őket jogaik érvényesítésében. „Nem mulaszthatom el híveim figyelmét felhívni — hirdeti a szószékről 1916. január 16-án — arra a legújabb kormányrendeletre, mely szerint január 15-étől kezdve indokolt esetben azoknak a katonáknak a hozzátartozói is nyerhetnek hadisegélyt, akik a háború alatt tényleges katonai szolgálatukat teljesítik. Azért tartom ezt szükségesnek köztudomásra hozni, nehogy híveim közül valaki azért essék el a segélytől, mert az új rendelkezésről nem tudott.” Elődje idején a községi képviselőtestületben az egyházközséget a kurátor képviselte. Bohár László már 1913. április 30-án egyháztanácsi határozattal felváltja a kurátort és maga vesz részt a képviselőtestület munkájában. Itt is a kisemberek érdekét védi. Ezért vállalja a Hadisegély Véleményező Bizottság és a Közélelmezési Bizottság elnökségét. Harcol a szociális juttatások csorbítatlan és más szolgálatokhoz nem kötött kiadásáért. Ezen nézeteltérése támad a főjegyzővel, aki szívesen összekapcsolja a hadisegély folyósítását a szőlejében végzett kapálással és kötözéssel. Bohár László kiköveteli a frontról hazatért katonák háromhavi lisztfejadaggal való ellátását, még ha a községnek kölcsönt kell is felvenni fedezetül. Ugyanakkor a templomi gyülekezetei is felhívja a társadalmi úton való segítésre: „Akinek felesleges gabonája, lisztje van, siessen a hatóságnak átadni, mert nem szeretném, ha híveim közül bárki is a hazafiatlanság vétkében találtatnék.”
