Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Isten-kérdés Ingmar Bergman művészetében
66 VEÖREÖS IMRE: AZ ISTEN-KÉRDÉS INGMAR BERGMANNÁT. den szeretet a mennyben és a földön. Te, aki nem kíméltél semmit sem, hanem odaadtál mindent a szeretetben. Te, aki szeretet vagy, úgyhogy a sze- retetet tanúsító csak általad és tebenned szerethet igazán! Hogy lehetne a szeretetről igazán szólani, ha megfeledkeznénk rólad, aki nyilvánvalóvá tetted, hogy mi a szeretet.. Az első oldalakon ezt olvassuk: „A szeretet rejtett élete a legbensőbb és legkikutathatatlanabb, amint kinyomozhatatlan annak az egész léttel való összefüggése is. Amint a csendes tó alapja mélyen fekszik a forrásban, amelyet szem nem láthat, akképpen az emberi szeretetnek még mélyebb az alapja az Isten szeretetében. Ha nem lenne forrás a mélyben, ha Isten nem lenne a szeretet, ... az emberben sem lenne szeretet... A szeretet titokzatos eredete Isten szeretetében van.” De a szeretet is mozgásban van, mint a tó vize, és soha ki nem apad, mert örökké patakzik a forrása. A könyv második részében sorra veszi Kierkegaard éppen Pál apostolnak az első korinthusi levél 13. részében írott szavait: a szeretet hosszútűrő, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem keresi a maga hasznát, a szeretet nem örül a hamisságnak, a szeretet mindent elfedez, a szeretet mindent hisz, a szeretet mindent remél, a szeretet mindent eltűr, a szeretet megmarad. Könyve végén János első levelét idézi: „Szeretteim, szeressük egymást” (4,7). „Mintha az apostol azt mondaná — fűzi hozzá Kierkegaard —, ... az emberek iránti szeretet az egyetlen, ami az életnek értéket ad; e nélkül a szeretet nélkül tulajdonképpen nem élsz. És a szeretet az emberek iránt egyúttal az egyetlen boldog vigasz, itt és odatúl.” Ingmar Bergman filmjein átüt Kierkegaardnak a jelenkorban különösen is modernül hangzó bizonyságtétele Istenről. Mondjam azt, hogy a „hallgató Isten” Kierkegaardon keresztül mégis szólt Bergmanhoz?! Nem tehetem meg, hogy Kierkegaard előző szavainak a folytatását le ne írjam, ahová Bergman már — vagy még? — nem jutott el: A keresztyénség „számodra minden, más emberhez való viszonyt Istenhez való viszonnyá tesz... Keresztyén értelemben az embernek végső soron és lényegében csak Istennel van dolga, jóllehet mégis a világban és a neki kijelölt földi életviszonyok között kell maradnia. Ez a tudat azonban, hogy mindenben Istennel van dolgunk, a legnagyobb vigasztalás és a legnagyobb erőfeszítés.” JEGYZETEK 1. Ingmar Bergman nyilatkozatait Györffy Miklós: Ingmar Bergman című könyve alapján közlöm (Szemtől szembe sorozat. Budapest 1976. Gondolat). A kötet bő külföldi forrásjegyzéke: 289—291. 2. A forgatókönyvek idézeteit Ingmar Bergman: Színről színre (Forgatókönyvek. 1979. Európa) című kötetből veszem. Ebben a kötetben nem található forgató- könyvek idézeteit lásd Györffy i. m. 3. Guido Aristarco: Filmművészet vagy álomgyár. Budapest 1970. Gondolat. 406—407. 4. Sörén Kierkegaard: Vagy-vagy. Budapest 1978. Gondolat. Utószó: Heller Ágnes. 1021., 1078. 5. Dr. Szeberényi Lajos Zs.: Kierkegaard élete és munkái. Békéscsaba 1973. Év. egyházi könyvkereskedés kiadása. 6. Sörén Kierkegaard: Leben und Walten der Liebe. Jena 1924.
