Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 91 fázni a vallással, ahol az társadalmilag ténylegesen retrográd hatást fejt ki”. (Az itt felsorolt egyik példája a konzervatív katolikus álláspontra vonatkozik: „a születésszabályozás teljes tilalma”.) S ugyanebből az alapelvből következik, hogy „a világnézeti konfrontáció... igazában azoknak a kérdéseknek eszmei tudatosítása körül folyik, amelyek hivőt és ateistát egyaránt érintenek, amelyek megoldásában] érdekeik közöMagyar filmek etikája A magyar film művészi fölívelésekor előnyben részesítette a nemzeti önismeretet, kiváltképp a történeti tudatot; ez is etikai mozzanat persze, habár közvetettebben, mintsem a mindennapi életben annak tartaná az ember. Később viszont megnövekedett a várakozás,, hogy a magyar film közvetlenebbül foglalkozzék az élet adta kérdésekkel. Tette ezit az előző időszakban is, a Nehéz emberek, a Húsz óra, az így jöttem, a Szegénylegények, az Apa, a Tízezer nap, a Szerelem, a Hideg napok és sok más emlékezetes műalkotás csakugyan etikus életre kötelezte ‘nézőit, értőit. Mégis hiányolták sokan a közvetlenebb tanítást, a mai — vagy maibb — élet ábrázolását. Tükör a filmvászon, ránézve magunkat és korunkat kell látnunk és értenünk, ha művészet rangjára törekszik a mű is, nézője is. őszinte vagy idealizált képet vár-e a néző, s várakozásának kielégítésére mit ad a film — más kérdés. Vitathatatlan azonban, hogy a film (is), ha művészet; tükröt tart, hogy ember és kor önnön ábrázatát fölismerhesse. Ez a tükör lehet múlt idejű ide kétségkívül fölismerhetőbb a kép, ha. jelen idejű. Jelen idejűnek mondható persze az a kép is, amely a ma élő nemzedékek átélte korábbi korokkal, közelmúlttal, foglalkozik. Mint az Angi Vera például, az utóbbi egy-két esztendő világméretekben is egyik legsikeresebb magyar filmje. A mához vezető út torkolatában szemlélődik ez a Vészi Endre írta, Gábor Pál rendezte film, s arról szól, hogy még az sek, de amelyekre eltérő módon reagálnak”. Az egész kötet tanúsiágtétel arról, hogy keresztyének és marxisták társadalmi együttműködése mellett, a dialógus is nélkülözhetetlen, éspedig nemcsak gyakorlati kérdésekben, hanem az eszmék terén, világnézeti tekintetben is. Folytassuk tovább, a meggyőződések ilyen kölcsönös tiszteletben tartásával! Veöreös Imre igazságot is mindig szigorú erkölcsi mércével kell mérni, nehogy salak tapadjon hozzá. A film címszereplője az új világ igazába vetett rendíthetetlen hitte] járja útját, s a néző szorongva tapasztalja, miképp kényszerülj erkölcsi megalkuvásra küzdelme során. A mozinéző sokadmagával figyel a vászon-tükörre (már ha csakugyan sokam vannak a nézőtéren), de ki-ki mégis magában, már-máir magányosan éli át (vagy mulasztja el) a film-tükrözte gondolatokat, így az erkölcsi példát, intést, tapasztalatot, tanítást is. Bármire figyeljen is, jelképes értelemben saját magát keli látnia a filmen (a maga hibáit, tévedéseit, feladatait észrevennie), de mindig a környezetet is, mintegy a hátteret (amelynek ő maga elidegeníthetetlen, része). Miás szóval: a műalkotás egyaránt szód az egyénnek és a közösségnek, a társadalomnak, mintegy az egész emberis,égnek (ez mércéje annak, hogy csakugyan műalkotás-e). így ismerteti föl az Angi Vera azt a fajta tévedést is, ha nagyobb igazságért kisebb igaztalansáigokat tűr meg az ember, s azt is, ha nagyobb igazság leplében önös érdeket, erkölcsi hibát szorgalmaz, kényszerít másra: Az újabb filmek nagy része közvetlenül is szól a ma mindennapos, életviteléről; az Angi Veráéhoz hasonló mai erkölcsi felelősségről például Szalai Györgyi és Dárday István filmje, a Harcmodor. Az igazságért vívott küzdelem harcmodoráról szól a történet, arról, hogy egy öregek otthona érdekében — vagy éppen ellene — miféle módon
