Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Erdélyi József: Jézus imája, Emlékvers (versek)
ERDÉLYI JÓZSEF VERSEI 73 népek atyja, népek anyja, atya, anya, fiú és lány, egyben bárány és oroszlán ... ERDÉLYI JÓZSEF Emlékvers Virágos sírok közt, virágos sírban nyugszik élettelen romtetemed, de olyan érdemet mint a Tiéd, nincs az a mély sír s föld mely eltemet; sírod felett fénylik az mint a Nap és mint a Hold és mint a csillagok; azért hull harmat, hó és váltakoznak évek, havak, hetek, éjek-napok számunkra hogy virágok nyíljanak sírod halmán és hogy szeretteid sorsodra emlékezve sírjanak, s örüljenek hogy voltál mégis, mégis! — unokáid s dédunokáidat láttad; segélted költő férjedet, támogattad egyetlen lányodat; Föld voltál, élő s Nap világa, fénylő, szeretteidnek Holdja, csillaga, Te voltál nekik míg éltél, Te voltál a szent anyai szeretet maga. S mivel fizethetünk? — Kisded sírdombod, marék földdel, mit koporsódra szórt könnyes kezünk ... Volt jó anya a Földön sok, volt özön, de nálad jobb-szeretőbb sose volt. .. Virágokat ültetünk sírhalmodra, kis fejfádat simogatja kezünk s Rólad, míg élünk, mintha élnél, örökké élnél, úgy emlékezünk. Erdélyi József itt első alkalommal közzétett versei költői hagyatékából valók.
