Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Szopori Nagy Lajos: A Kalevala keletkezése – Egy magyar tudós hozzájárulása a rejtély megfejtéséhez
70 SZOPORI NAGY LAJOS: A KALEVALA KELETKEZÉSE Gallen-Kallela: A szampó védelme rekség-igény megvalósulását mutatja. Nemcsak a ciklusok anyaga bővült az újabb gyűjtések alapján, hanem most már beépítette Lönnrot a ráolvasásokat és imádságokat is mint a néhai nagy egységhez tartozó elemeket. Látnia kellett ezt az egységet — mondja Korompay — „mert mi más magyarázhatná ... a hézagok kitöltését, a kompozíció kikerekítését?” A végleges — az általunk is jól ismert — Üj-Kalevala összeállításakor lép túl Lönnrot a rekontsrukciós elven, de továbbra sem költőként, hanem tudós stilisztaként dolgozik. A változás okát Korompay abban látja, hogy az újabb énekek, énekvariációk tömegéből már nem tudhatta kiválasztani az eredetit, illetve hogy közben fölfogása is változáson ment át, amit jól tükröz a Homérosz-vitában elfoglalt álláspontja. Itt fejti ki a népi énekek fejlődéséről vallott nézetét, amelynek lényege az, hogy a kezdetben rövid énekek a to- vábbhagyományozódás során egyre bővültek, hosszabbá váltak, s így maradtak fönn több változatban, mígnem valaki összegyűjtötte és egybefűzte őket. Ezt a homéroszi feladatot kívánta elvégezni az Üj-Kalevalában: a korábbi karjalai énekgyűjtemény és eposz után azt a finnországi eposzt összeállítani, amely az egész finn népköltészetet magába foglalja, egyszerre felelve meg a tudományos és a szépirodalmi mű követelményeinek. A föntiekben vázlatosan előadott Korompay-koncepció hosszú időn át vita tárgya volt. Elsősorban a bevezetőben már említett Kaukonen professzorral folyt termékeny eszmecsere több évtizeden át. (A tanulmány finnül is megjelent.) Az ő álláspontja szerint ugyanis Lönnrot valójában nagy fantáziájú költő volt, aki nem egy sosem volt naiv eposzt akart újjáteremteni, azaz nem rekonstrukciós munkát végzett, hanem konstruált egy új eposzt. Az elmúlt évben megjelent, a Lönnrottal kapcsolatos kutatásait összegező könyve tér-
