Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Szopori Nagy Lajos: A Kalevala keletkezése – Egy magyar tudós hozzájárulása a rejtély megfejtéséhez
SZOPORI NAGY LAJOS A Kalevala keletkezése Egy magyar tudós hozzájárulása a rejtély megfejtéséhez A Kalevala roppant gazdag, sokrétű anyagának értelmezése a megjelenése óta eltelt csaknem másfél évszázad alatt tudósgenerációk sorának adott új és új feladatokat. Majdnem ugyanennyit foglalkoztatta a kutatókat az eposz keletkezésének folyamata is, amelyről a legkiválóbb finn Kalevala-szakértő, Väinö Kaukonen állapította meg, hogy „a világirodalomban csak ritkán felbukkanó sajátságos jelenség, melynek megvannak a maga külön problémái”. Már a múlt század második felében megkezdődött a vita arról, hogy vajon népi alkotás vagy műköltői konstrukció-e a Kalevala; gyűjtő-e Lönnrot vagy igazában szerző; ősi (eredeti) szövegeket tartalmaz-e az eposz vagy romantikus átköltés; mesterségesen létrehozott egység-e vagy egy néhai természetes egész visszaállítása. Érdekes, hogy Magyarországon, ahol a finn irodalom egészét tekintve is a Kalevalával foglalkozó irodalom a legbőségesebb, s ahol — és ez „világrekord” — négy kész és egy készülőben levő fordítása van a műnek, ezekkel a vitatott kérdésekkel elemző igénnyel századunk 30-as éveiig senki sem foglalkozott, s később is valójában csak egy kutató vállalkozott az eposz egyik alapvető kérdéskörének tüzetes megvizsgálására: a 70. életévét nemrég betöltött Korompay Bertalan. „Mi fejti meg a Kalevala létrejöttének rejtélyét?” — ezt a kérdést tette föl magának a 30-as évek elején Finnországban a fiatal ösztöndíjas. S noha az adandó válasz lényege, magva nem sokkal később már meg is formálódott benne (A Kalevala keletkezése, 1935), egész életének és munkásságának egyik központi kérdése maradt ennek kiegészítése, árnyalása — és elfogadtatása. Ma már, visszatekintve, rálátva tudósi pályájának egészére, a legtermészetesebbnek látszik az a tény, hogy éppen ehhez a kérdéskörhöz nyúlt, akárcsak az, hogy éppen arra a megoldásra talált rá, amelyről az alábbiakban majd részletesen szólunk. A múlt és annak újrateremtése iránti érdeklődését a családból hozta magával: a Mátyás-templom rekontstrukcióját elvégző nagyapjától, Schulek Frigyestől. Tőle látott példát arra, hogyan élhet egy emberben szinte romantikus vágy a töredékekből a volt egész újraálmodására és újjáteremté- sére. Bizonyára e hatásnak is tulajdonítható, hogy az irodalomszakos Horváth János-tanítvány már szakdolgazatául is olyan témát választott, amely egyformán összefüggött a régiség és a folklór iránti vonzalmával. Ugyancsak a családban (régi szepességi evangélikus família) módja nyílt már mégis-
