Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Jánosy István: Háború a császárral – Részlet az István király című drámából
64 JÁNOSY ISTVÁN: HÁBORÚ A CSÁSZÁRRAL gyár megyének urai. De most a császár vonul ellened, aki a világ minden fejedelmét hódoltatta, még a pápa is úgy táncol, ahogy ő fütyül. Tudod te egyáltalán, hogy kivel állasz szembe? ISTVÁN: Tudom, hogy ez lesz életem legnehezebb próbája. Minden eddigi csak gyerekjáték volt. De azt is tudom: hogy István, míg él, hű fog maradni fogadalmához: országát és népét megoltalmazom. Ha pedig holtan maradok a csata porondján: hősi példám majd világít fiamnak, hogy híven kövesse azt. GIZELLA: (zokogva borul István nyakába) István, nem tudok szólni többé. Elhagytak a szavak. Csak olyan iszonyúan fáj... fáj... és féltelek, féltelek, féltelek!... Könyörülj rajtam! 9. jelenet (A haditanács) 10. jelenet (A haditerv) 11. jelenet (Gizella, Imre) GIZELLA: Te is örültél a császár vereségének, ne tagadd! IMRE: Nem is tagadom, anyám. Hiszen magyar vagyok, és István király fia és örököse. GIZELLA: De az én fiam is. IMRE: A te fiad is. De a császár betört a határaink mögé. És ha majd király leszek, én sem fogok másképp cselekedni, mint apám. GIZELLA: Szomorú vagyok, fiam. Vigasztalanul. Talán leginkább amiatt, mert magam is úgy érzem, apád nem tehetett másképp. Eddig mindig úgy érezhettem, sokszor még hétszeres életveszélyben is, hogy apád és én tökéletesen egy vagyunk: Jézus urat szolgáljuk, az ő országát építjük itt a vadak között. IMRE: Most kimondtad azt, ami egy idő óta az én szívemet is fojtogatja. GIZELLA: (meglepődve) A te szívedet? IMRE: Igen, anyám. Mind sötétebb képek merülnek föl bennem. Ez a világ, amiben élek, mind idegenebb. GIZELLA: Megértem. Mestereid elsősorban Gellért püspök, csupa jóra, szépre tanítottak, mintha már most a megváltottak között élnél, és most rádöbbentél, hogy a való világ öldöklő, kegyetlen és gonosz. IMRE: Így érzem valahogy, de azért mégsem így. GIZELLA: Akkor hogyan? IMRE: Nem a világgal állok pörben, hanem önmagámmal. GIZELLA: Önmagaddal? Nem értem. Hisz te jámborabb, szentebb vagy mindenkinél. IMRE: önmagámmal periek. Jézus urunk parancsolata világos. Különösen hármat kötött a lelkünkre: Ne ölj, ne bántsd még ellenségedet se. Ne legyen birtokod. Segíts a gyöngébben, a bajban, halálveszedelemben levőn. GIZELLA: Ugyan ki tudja betölteni mindezt! Alom ez! IMRE: Akkor meg miért térítünk mindenkit a Jézus igája alá, még azt is, aki nem akar, ha urunk lehetetlent parancsol? Nem így van, anyám! Ö azért akarta az embereket tanítványává tenni, hogy ezek cselekedjék az ő parancsait. Ebben hittem eddig, és így készültem föl átvenni az uralmat apámtól. Igaz, ő keményen keresztelt, és aki Jézus úr ellen és őelle
