Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Sántha György: Mennybemenetel, Öreg költő dala, Operáció előtt (versek)
SÁNTHA GYÖRGY Mennybemenetel „És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték és felhő fogd el őt szemeik elől.” (ApCsel 1, 9) „Imé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt, még akik őt áltálszegezték is” (Jel 1, 7) Ki annyi szenvedés után kicsavart kezekkel sután Atyád felé fordított arccal függtél a kereszten — óriás, glóriás Függvény e koordinált rendben — és harmadnap eltűntél mint a kámfor a sziklasíri síkból halkan, hogy a pár szegény, hitvány ijedt tanítvány értelmetlen álljon és várjon a háromfalu térben oroszlán- bika- és sasképpel... így vagy Te most és mindig nékem tündöklő „felhők” mögött rejtőző Láthatatlan meg-megujuló, örök csudám. Te a Tamások homályos éjén testembenyúló másvilágnak foszlánya, fénylő széle; Te az észbontó Térnek negyedik kiterjedése: örökélet, ki úgy szívódsz agyamba, szívinamba, mint a víz a szivacsba ... Már hallom az örömhirdető Négynek hegyeketmozdító hangját, mely sodor mint Szél a hangyát Feléd, föl, egyre föntebb, hol Véled egyre könnyebb
