Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 2. szám - Halász Kristóf: Isteni Sakkjáték – Az öröklődés törvényszerűségei

HALÁSZ KRISTÓF: ISTENI SAKK JÁTÉK 25 szorosabban csavart szakaszok most már külön pálcikáknak tűnnek fel, vagy­is mint kromoszómák jelennek meg. E spiralizálódás közben eltűnnek a sejtmag határai és a két kromoszóma- garnitúra szétvándorol a sejt két ellentétes végébe. Ott új sejtmaghártya ve­szi körül őket. Űj terecskéjükben a kromoszómák spirálisai fellazulnak gom­bolyaggá, a rajtuk lévő gének hozzáférhetővé válnak, és most a sejt két vé­gében indul meg az új élet, miközben maga a sejt is válaszvonalat épít a két sejtmag között. Így az átmeneti „társbérletből” két külön terület alakul. Sok-sok ismétlődés után az élő sejtek tömege különböző szöveteket és szer­veket, illetve eleven szervezetet hoz létre. Másolóüzem sejtek számára A sejtosztódás rendje azt parancsolja, hogy a sejtmagban tárolt roppant hosszú, nagyon vékony fonalat, a kromonémát, a rajta sorakozó csomókkal, mint kód-jelekkel, azaz génekkel egyetemben hajszál pontosan és gyorsan le kell másolni. Ezt a kényes műveletet azon túl is folyamatosan ismételni kell, miután már kialakult az élőlény egész teste. Ugyanis az élettel együtt járó anyagcserében elpusztuló sejteket pótolni kell, hogy a szervezet fenn­maradhasson és részben meg is újuljon. Valóban csodálatos tehát az a mik- rominiátűr másoló folyamat, amely a sejtek milliárdjait ellátja az öröklési kód-rendszer utasításaival, mégpedig generációk láncolatán át az ősidőktől kezdve a beláthatatlan jövőig. Ez bizony csoda! Azonban a tudomány tette láthatóvá... A tökéletes elosztás módja Már szóltunk arról, hogy a géneket hordozó igen hosszú fonál a sejtmag­ban laza gombolyagot alkot, amelyben tulajdonképpen egy anyai és egy apai eredetű fonálrendszer van együtt. A sejtben bizonyos változások kapcsán, melyek bevezetik az osztódást, a fonálrendszer spirálisokká alakulva össze­húzódik. Egyelőre még nem nagyon szoros (kromonéma), később már össze­sodort gyöngyfüzér látványát kelti a mikroszkópban. A gyöngyök a látható­vá lett öröklési egységek, illetve csoportok. (Űjabb kutatások szerint a „gyöngyszemek” közti fonalrészek is közvetítenek öröklési információt, vagy­is a lehetőségek még az eddigieknél is gazdagabbak.) Amikor a spirális csa­varodás már nagyon szoros, akkor az ember sejtjeiben 23+23 görbült pál­cikaként láthatóvá válnak az apai és anyai eredetű kromoszómák, köztük az egy-egy nemi kromoszóma, amely férfiben nem egyforma (X és Y), nőben viszont igen (X és X). Kérdés, hogyan lehet úgy kétfelé terelni őket, hogy jusson minden sejtbe minden kromoszóma minden porcikájából? Ennek egyetlen módja, hogy a kromoszómák; hosszukban szétihasadnak és az osztódáskor mindenhova jut mindenből. A kromoszómák ugyan vékonyabbak lettek a hosszanti szét­hasadás folytán, de az általuk hordozott öröklési információ így is „elolvas­ható” azaz hatékony marad; a vastagságbeli kiegészülés pedig az új sejt „mű­helyében” az ott meginduló anyagcserével megy végbe. A génsorozatot az anyagcsere egyik hatótényezője, ha tetszik: szerszáma (az un. DNS-polimeráz enzim) tükörképként lemásolja és hozzátapasztja a mintául szolgáló hosszan-

Next

/
Thumbnails
Contents