Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Halász Kristóf: Isteni Sakkjáték – Az öröklődés törvényszerűségei
HALÁSZ KRISTÓF: ISTENI SAKK JÁTÉK 23 Istenkísértés vagy keresés ? A természettudomány és köztük a biológia éppen az áthághatatlan isteni törvényeket ismerheti meg a kutatás-kísérletezés útjain. Ilyen csodálatos törvény az öröklődés is, melyet a genetikai tudomány egyre mélyebben tanulmányoz elsősorban gyakorlati céllal, az orvostudomány, továbbá a mezőgazdaság, a növénynemesítés, illetve az állattenyésztés érdekében. így az ember értelmesebben teljesítheti küldetését, hogy uraskodás helyett valóban uralkodjék a földi világban a teremtés igazi koronájaként. Nem állíthatjuk, hogy mindez tudatosan a magasabb szellemi régiók felé ösztökéli a tudományt művelő embert, ez személyes beállítottságától is függ, de azért a természeti törvények egyre igazabb megismerése közelebb segítheti az örök törvények eredendő forrásához is. Rejtjeles kódex a sejtmagokban Az örökléstani kutatás mélyen bevilágította a korábban teljes sötétségbe borított területet: hogyan hordozza minden élő a múltat, jelent és jövőt képviselő titokzatos előírást, hogy milyen legyen maga a faj és annak egyedei? Kitűnt, hogy minden egyes élő sejt körülhatárolt belső terecskéjében, a sejtmagban, valóságos törvénygyűjtemény rejlik, fonalakra írt molekuláris írásjelekkel, az úgynevezett génekkel. A gének határozottan materiális létezők éppúgy, mint az ősi aztékok fonál-írásánál a különböző csomókból álló jelek. Furcsa ellentmondásként éppen a gének feltételezése miatt tekintették egyesek a modem örökléstant idealista irányzatúnak! Ügy vélték ugyanis, hogy a génelmélet végül is a kreacionizmushoz, vagyis a teremtés feltételezéséhez vezet. A gének azonban csakugyan részt vesznek nemcsak az örökítésben, hanem az élet folyamatos alakításában is. Hangjegyek a zenei partitúrában, vagy betűk a törvénykönyvben meghatározott rendszert képviselnek, ha pedig rá kerül a sor, akkor megelevenednek a dallamban és a cselekvési normákban. Ez a hasonlat többé-kevésbé érzékeltetheti a gének szerepét. Az öröklés egész törvénykódexe belefér a porszemnél kisebb spórának, spermiumnak és másféle sejtnek egy körülhatárolt terecskéjébe, a sejtmagba. A páfrány, a fenyő, a szitakötő, a mókus, az elefánt és az ember is „meg van írva” a sejtmagok finom fonalas állományában a gének molekuláris betűivel. Kémiai betűk, szavak, mondatok Az öröklés kódrendszerének írásjelei különböző nukleinsav-molekulák; hármasával (triplet) jelentenek egy kód-szót, amelyek hosszabb-rövidebb kódmondatokká kapcsolódnak. Ezek már utasítások az élet számára; megszabják, hogy milyen fehérjék jöjjenek létre a környezetből felvett anyagokból, az ébredező életet hordozó protoplazma képzésére. Itt már érvényre jut az atutomatikus önreprodukció csodálatos képessége. A magasabbrendű szervezeteket felépítő sejtek, mint eleven téglák, önmagukat szaporítják. Ebből csak akkor nem lesz alaktalanul burjánzó sejttömeg, hanem célirányos fejlődés, ha minden új sejt maga is megkapja az eredeti
